Tudósítás a 10. ülésszakról (péntek).pdf

Tudósítás a 10. ülésszakról (péntek).pdf — PDF document, 848Kb

Fájl tartalma ( Teljes képernyő )
background image

Ez  történik  a  Magyarországi  Evangélikus 
Egyház  X.  Zsinat  10.  ülésszakán  –  Pénteki 
nap percről percre! 

Létrehozva: 2015.11.20. 09:35, frissítve: 2015.11.23. 13:29 
Szöveg és fotó: Horváth-Bolla Zsuzsanna 
Budapest – 2015. november 20-án és 21-én tartja a Magyarországi Evangélikus Egyház X. Zsinata 10. 
ülésszakát.  Napirenden  szerepelnek  többek  között  az  országos  tisztségviselők  éves  beszámolói, 
felújítási projektek kérdései, a misszió és a jövő évi költségvetés is. Az evangelikus.hu percről percre 
tudósít 

az 

eseményekről. 

 

(Jelen tudósítás nem a zsinat jegyzőkönyve. Nem szerepel benne minden hozzászóló és minden 
hozzászólás, valamint minden beadott anyag, szó szerinti formában - a szerk.)
 
9.00 
Orosz Gábor Viktornak az áhítatával kezdődött el a zsinat. A Zsinat Teológiai Bizottságának 
elnöke 

Mt 

20, 

13-15 

versei 

alapján 

az 

igazság 

kereséséről 

beszélt. 

„Jézus az út,  az igazság  és az élet, az igazságosság  feltételezi  az igazat.  Jézus alakjába kell 
beletagozódnunk” – mondta.  A  társadalmi  kérdések  esetében  azonban  az  abszolút  igazság 
nehezen  érvényesíthető  és  ezekben  az  esetekben  a  krisztusi  igazságot  is  nehezen  tudjuk 
képviselni – folytatta a lelkész. Paul Tillichet idézve elmondta, hogy az emberek elidegenedtek 
egymástól és a társadalomtól is. Sokan tekintenek a másikra, mint idegenre, mert nincs idő arra, 
hogy önazonossá váljunk.  
Hol találhatunk kegyelmes Istenre? – tette fel a kérdést Luther Mártont idézve. Ki az, aki az 
idegenséget közelséggé változtatja? Ki az, aki a hazugságot igazsággá, az értékeket krisztusivá 
teszi,  ki  az,  akinek  az  arcába  kell  tekintenünk?  A  zsinati  tanácskozáson,  a  kialakult 
konfliktushelyzetekben  a  szeretetnek  kell  érvényesülnie,  nem  a  képmutató,  felszínes 
szeretetnek, hanem annak, amely az igazsággal együtt jár. 
 

background image

9.25 
A zsinati tagok megemlékeztek Gimesi Szabolcsról, a Zsinat korábbi nem lelkészi alelnökéről, 
a Soproni-Egyházmegye volt felügyelőjéről, Sopron város volt polgármesteréről. Hafenscher 
Károly, 
a Zsinat lelkészi elnöke vezette a közös imádságot. 
9.34 
Az első és a második ülésen Tölli Balázs elnököl. A Zsinat még nem határozatképes, ezért tíz 
percre berekesztették.  
9.43 
Új zsinati  tagok bemutatkozására került volna sor, de sajnos  egyik  új  tag sem  vesz részt  az 
ülésen, mindannyian kimentésüket kérték, ezért az eskütételükre sem kerülhetett sor. 
Ezután  sor  került  a  Zsinat  Jelölő  Bizottsága  tagjának  megválasztására Zsugyel  Kornél 
lemondása okán. A zsinat megválasztotta Asztalos Richárdot a tisztségre, aki esküt is tett. 

 

9.47 
A  zsinati  tagok  először  elfogadták  Prőhle  Gergely  országos  felügyelő  későn  érkezett 
beszámolójának napirendre tűzését. Aztán Solt-Száraz Csenge helyreigazítása után kiderült, 
mégsincsen meg a minősített többség, így mégsem fogadták el a napirendre tűzést.  
„Nem ez az első eset, hogy felügyelő úr ezt megteszi. Megértem felügyelő úr elfoglaltságait, 
de mégis, vegye komolyan a zsinatot és adja be időben a beszámolóját. Ne vegyük napirendre” 
- javasolta Kiss Miklós esperes. 
Ezután mégis újra napirendre vették az erről való szavazást. Az újabb szavazáskor minősített 
többséget ismét nem kapott a napirendre tűzés, így nem hallgatják ma meg. 
Módosítások után elfogadták a X/10. ülésszak napirendjét. 
9.59 
Ittzés  András  a Törvényelőkészítő  Bizottság  elnöke  személyi  kérdésekkel  kapcsolatos 
nehézségeket emlegetett munkája során, mert sajnos a bizottsági tagok kimentésüket kérik a 
bizottsági ülések előtt. A nyelvhelyességi javításokról szóló határozati javaslatot a zsinati tagok 
elfogadták. 
10.07 
A  missziói  terv  és  a  Kornéliusz-munkaanyag  megtárgyalásra  kerültek  a  Teológiai  Bizottság 
ülésén 

mondta 

Orosz 

Gábor 

Viktor

bizottság 

elnöke. 

A  Preambulummal  kapcsolatban  is  saját  állásfoglalást  fogalmaztak  meg,  foglalkoztak  a 
tervezett  hitvallásmódosítással,  valamint  a  lutheri  teológia  és  a  misszió  kapcsolatának 

background image

kérdésével. Hosszú távon szeretnének foglalkozni a migráció kérdésével is, amelyek mentén az 
együttgondolkodás tovább folyhatna a kérdésben. 
Solt-Száraz Csenge az Ügyrendi Bizottság elnöke elmondta, hogy nem volt indok ülésezésre 
az elmúlt időszakban. 
10.31 
Gáncs  Péter  elnök-püspök „Ha  tehát  mást  tanítasz,  önmagad  nem  tanítod?”  (Róm  2,  21) 
címmel tartotta meg beszámolóját. Az alábbiakban ezt idézzük: 
„Felütés”: a lelkészképzés  
Beszámolóm igei mottóját az EHE november 19-én, a Tudomány ünnepe alkalmából rendezett 
színvonalas konferenciája ihlette - mondta a püspök. - Már ez a döntésem is utal arra, hogy 
2015-ben  végre  valóban  prioritást  kapott  egyházunkban  a  lelkészképzés  ügye.  Felismertük, 
hogy hiába pályázunk fáradhatatlanul, sajnos, sokszor fontosabb ügyeinket is félretéve, több-
kevesebb  sikerrel  különböző  épületprojektek  megvalósítására.  Hiába  duzzasztjuk  tovább 
intézményeink  számát  reális  lehetőségeink  határait  feszegetve,  sőt,  olykor  már 
túllépve... Megfelelő számú, minőségű, azaz felülről elhívott, belülről elkötelezett és az EHE 
által sokoldalúan, lelkileg, szellemileg igényesen felkészített lelkészek nélkül gyülekezeteink 
fogyása,  egyházunk  sorvadása  visszafordíthatatlan  folyamatnak  tűnik.  Természetes,  hogy  a 
humánerőforrás  fejlesztésének  konkrét  költségvetési  vonzata  is  van,  és  örülök,  hogy  ennek 
biztosítását a zsinat is támogatta. Ennek nyomán kezdte meg működését egyetemünkön a közel 
múltban a valláspedagógia tanszék, valamint új oktatók álltak munkába, és új spirituális lépett 
szolgálatba. 
Mindezek  a  többéves  fejlesztési  koncepció  első  fontos  lépései.  Mint  minden  oktatás,  így  a 
felsőoktatás is olyan magvetés, melynek szárba szökkenésére imádkozó türelemmel és felelős 
odafigyeléssel kell várni, tudva, hogy a növekedés ajándéka felülről érkezik. De a „felülről” 
várás nem csökkenti a lelkészképzés alapját, éltető talaját jelentő gyülekezetek fontosságát és 
felelősségét ezen a területen sem. Isten elhívó hangja ma is, döntő módon gyülekezeteinkben 
érheti el a fiatalokat. Negyedévszázados tapasztalat alapján mondjuk ki: hamis csodavárás volt 
azt  hinni,  hogy  növekvő  iskolahálózatunk  automatikusan  megszünteti  majd  a  még  ma  is 
tapasztalható mennyiségi és minőségi deficitet a lelkészutánpótlásban...  
A  teológiai  „felütés”  után  három,  2015-ben  számomra  különösen  is  aktuálissá  vált  kérdésre 
keresek választ.  
2015 kérdése: tanítványok vagyunk?  
A beszámolóm címében idézett páli kérdésnek különös aktualitást ad az a tény is, hogy a 2015-
ös esztendőt a reformáció és oktatás éveként tematizáltuk „Tanítványok vagyunk” mottóval. A 
kérdést,  hogy  ez  a  jól  hangzó  lózung  mennyiben  evidens  tény,  vagy  inkább  erősen 
megkérdőjelezhető  valóság  egyházunkban,  már  januárban  az  Evangélikus  Élet  Égtájoló 
rovatában megjelent cikkemben felvetettem. Ebből idézek most néhány mondatot, amelyeknek 
a reformáció ünnepének közelsége is újra aktualitást ad:  
„S mivel a reformáció éppen az éltető forrásokhoz vezet vissza, ezért került döntő hangsúly a 
tanítás mandátumára. Nem véletlen, hogy az Ágostai Hitvallásnak az egyház lényegét tömören 
meghatározó híres hetedik cikkében az evangélium tiszta tanításáról olvashatunk: „evangelium 
pure docetur...” Luther Mártont emellett személyes élményei is arra serkentették, hogy a tanítást 
már  a  családokban  megfelelő  tankönyvek  kézbeadásával  is  elősegítse.  A  Kiskátéhoz  írott 
előszavának kemény, szenvedélyes sorai ma is ébresztő önvizsgálatra indíthatnak: „Ennek a 
káténak vagy keresztény tanításnak ilyen rövid, világos és egyszerű alakban való megírására az 
a  siralmas  helyzet  kényszerített  és  ösztönzött,  amit  nemrégen,  mint  egyházlátogató 
tapasztaltam.  Istenem!  Mennyi  nyomorúságot  láttam:  az  egyszerű  ember,  különösen 
faluhelyen, semmit nem tud a keresztény tanításból, és sajnos, sok lelkész is nagyon készületlen 
és alkalmatlan a tanításra... Ó, ti püspökök! Hogyan feleltek majd Krisztusnak azért, hogy a 
népet ilyen gyalázatosan elhanyagoltátok...” 

background image

Szívesen leráznánk ezeket az éles mondatokat, mondván: íme, a sötét középkor, hála Istennek, 
azóta eltelt ötszáz esztendő, ma már minden rendben... De csupán olcsó védekezés lenne arra 
hivatkozni,  hogy  ez  elmúlt  években  milyen  sok  oktatási  intézmény  került  egyházunk 
fenntartásába,  hogy  alig  győzzük  a  hitoktatást  az  állami  iskolákban,  hogy  milyen  remek 
hittankönyveket  adtunk  ki.  Mindezek  valóban  örvendetes  tények,  de  nem  szabad,  hogy  az 
oktatás ügyét az intézményekre szűkítsük. Hiszen ez azt a veszélyt rejtené magában, hogy a 
tanítványság az iskolakötelezettséggel  együtt véget ér.  Iskoláinkban ugyan lehet érettségizni 
hittanból, de a tanítványságból nem lehet leérettségizni, sikeres záróvizsgát tenni. Nemcsak a 
jó papra igaz, hogy holtig tanul...  
Sajnos, gyülekezeteinket járva, gyakran tapasztalok én is „siralmas helyzetet”. Nem egy helyen 
az  előre  kiosztott  tételek  hamis  színjátékával  letudott  konfirmációi  „vizsgával”  egyszer  s 
mindenkorra  véget  ér  a  tanítványképzés.  Legtöbb  gyülekezetünkben  –  tisztelet  a  kevés 
kivételnek – ha egyáltalában még van bibliaóra, azon csupán a gyülekezet kicsiny töredéke vesz 
részt, többnyire igen kedves, érettebb korú hölgyek egyre fogyatkozó csapata... S lehet, hogy 
én járok gyakran rosszkor rossz helyen, de bizony nem egyszer tapasztaltam már, hogy még a 
gyülekezet elöljárói, azaz presbiteri között is komoly pánikot okoz, ha a kézbe adott bibliákban 
meg kell találni egy-egy igehelyet... 
Pedig  milyen  lelkesen  indultunk  2012-ben  az  új  hatéves  ciklusra!  Kezünkben  a 
presbiterképzésre segítő könyvecskével: „Tarts, Uram, a kezedben”. Azóta talán kiestünk volna 
a Mester kezéből? Aligha. Talán inkább a könyv esett ki a mi kezünkből... Őszintén remélem, 
hogy a 2015 szeptemberében tervezett második országos presbiteri találkozó új lendületet ad 
majd a presbiterképzésnek is, és ennek nyomán a tudatos tanítványképzés ismét prioritást kap 
gyülekezeteink mindennapos életében...”  
Hogy mennyiben és miben hozott új lendületet egyházunkban a második EPOT, erről inkább 
egyházunk  nem-lelkészi  vezetői,  presbiterei  hivatottak  értékelést  adni...  Lelkészként  inkább 
maradok a saját portánkon, bőven van mit söprögetni saját továbbképzésünk területén is.  
A lelkészek közös tanulásának, továbbképzésének évtizedeken át többé-kevésbé jól működő 
rendszere  volt  az  LMK.  Ezek  a  közösségek  azonban  a  hitoktatásban  bekövetkezett szinte 
robbanásszerű  változások  miatt  a  legtöbb  egyházmegyénkben  komoly  válságba  kerültek.  A 
megnövekedett hitoktatói terhelés miatt (heti 15-20 óra!) gyakorlatilag szinte lehetetlenné vált 
olyan  időpontot  találni,  amikor  a  lelkészek  többsége  találkozni  tud  egymással.  Lehet,  hogy 
hosszabb  távon  majd  enyhülni  fog  ez  a  terhelés,  ha  komolyan  élünk  az  EHE  által  felkínált 
hitoktatóképzés  lehetőségével,  és  egyre  több  képzett  munkatárs  léphet  munkába.  De  addig 
komoly a veszélye annak, hogy lelkészeink szolgálata leszűkül a hitoktatásra, melynek kárát 
igazán a pásztor, illetve pásztorolás nélkül maradt nyájak sínylik meg a legjobban. 
Az  LMK  krízise  miatt  is  felértékelődnek  a  továbbképzés  egyéb  lehetőségei,  így  a 
lelkészakadémia és a lelkészkonferenciák fontos szolgálata. De a zord tények itt is kijózanítóak: 
az elmúlt öt esztendőben lelkészeink jó 60%-a élt ezzel a nagyszerű, ingyenes, lelki-szellemi 
töltekezési lehetőséggel. De vajon mi a helyzet a 40 %-kal? Ők a „túlképzettek”, a túlterheltek, 
a közönyösek, akik netán már a kiégés veszélyével is küzdenek? Az egyházvezetés, különösen 
is a püspökök, esperesek, de a zsinat felelőssége is, ha szó nélkül hagyjuk ezt a tarthatatlan 
helyzetet.  Nincs  olyan  szakma,  embereket  segítő  hívatás,  ahol  ne  lenne  a  munkavégzés,  a 
szolgálat alapfeltétele a rendszeres, regisztrált továbbképzés. Bizony, jogosan szegezi nekünk 
az  apostol  a  személyes  kérdést:  „Ha  tehát  mást  tanítasz,  önmagad  nem  tanítod?”  Sajnos, 
tematikus évünk lózungja mellől nem törölhetem el a januárban odatett kérdőjelet. Sőt, az év 
végéhez közelítve egy sürgető felkiáltójellel is nyomatékosítanunk kell: vajon valóban tanítható 
tanítványok vagyunk-e még?!  
Ennél  a  kérdésnél  fontos  a  többes  szám:  készek  vagyunk-e  együtt,  egymásra  figyelve, 
egymástól is tanulni? Képesek vagyunk-e egymás között a kulturált teológiai disputára, közös 
tanulásra?  Ez  a  kérdés  már  korábban  kiéleződött  a  missziói  stratégia  vitájában,  és  a  közel 

background image

múltban  újabb  „front”  nyílt  az  új  hittankönyveinkben  a  próbaév  után  felfedezett  néhány 
vitatható  mondat  körül  kirobbant  teológiai  feszültségben.  Szeretném  hangsúlyozni,  hogy 
nálunk  jóval  nagyobb  egyházak  képviselői  többször  is  „testvéri  irigységgel”  jelezték  már 
felénk,  hogy  ilyen  rövid  idő  alatt  milyen  színvonalas,  korszerű,  versenyképes  hittankönyv 
családot  adtunk  ki.  Mindez  sok-sok  hittankönyv  szerző  és  szerkesztő  szinte  emberfeletti 
erőbedobásával  ás  áldozatkészségével  valósulhatott  meg.  Ezért  mindenek  előtt  hálás 
köszönettel tartozunk nekik, akik gyülekezeti és oktatói munkájuk mellett, családjuk rovására 
végezték el ezt a hatalmas munkát.  
Ugyanakkor  senki  sem  állítja,  hogy  ezek  a  könyvek  tökéletesek.  Igazán  a  próbaév  után,  a 
mindennapos,  széleskörű  használatban,  gyakorlatban  derülhetnek  ki  a  gyenge  pontok. 
Természetesen szükséges a folyamatos konzultáció és a szükséges korrekció. Ennek jegyében 
hirdette meg az EHE november 28-i hitoktatói továbbképzését, ahol lehetőség nyílik a jobbító 
szándékú  teológiai  vitára  is.  Ne  feledjük:  mindannyian  tanítványok  vagyunk,  akik  közösen 
tanulhatjuk Krisztust egy életen át!  
Egyébként a missziói stratégiák és a hittankönyvek körül kialakult polémia is jól tükrözi az 
egyházunkban  meglévő  teológiai  sokszínűséget.  Mindez  akár  egyfajta  gazdagságként  is 
megélhető lenne, ha a különböző csoportok (liberális, ortodox, evangelikál, fundamentalista, 
stb.)  olykor  nem  legyőzendő  ellenfelet  látnának  a  másikban,  hanem  egészséges  teológiai 
disputára kölcsönösen nyitott tanítványtársat. A nálunk még nem igazán bevett és természetes 
teológiai  vitakultúra  kialakításában  felelős  szolgálatot  vállalt  fel  a  zsinat  teológiai 
bizottsága, amelyik  igyekszik  a  különböző  nézetek  szintézisére  és  integrálására.  De  ez  már 
átvezet az esztendő következő aktuális a kérdéséhez: vajon hol az el- és befogadás határa? Ez 
nem  csak  eltérő  kegyességű  evangélikus  testvérek  között  kérdés,  hanem  sokkal  szélesebb 
összefüggésekben is. 

 

2015 kérdése: hol az el- és a befogadás határa?  
Amikor  januárban  elindultunk  az  év  igéjével,  „Fogadjátok  be  egymást,  ahogyan  Krisztus  is 
befogadott titeket...” (Rm 15, 7), akkor még nem sejthettük, hogy ez a szépen csengő lózung 

background image

milyen  kemény  próba  elé  állít  majd  minket  a  hétköznapok  gyakorlatában,  a  ránk  szakadó 
menekültáradatban.  
Az okoskodó és túlpolitizált nyilatkozatok tengerében egyházunk igyekezett konkrét és gyors 
jelét adni a felelős segítségnyújtásnak, amikor elsőként a történelmi egyházak közül, már július 
1-én  egymillió  forintos  értékben  kézzel  fogható  támogatást  vittünk  el  az  Ökumenikus 
Segélyszervezet  közreműködésével  a  nagyfai  menekülttábor  lakóinak.  Egyházunk  diakóniai 
osztálya is konkrét segítséget nyújtott Röszkén éppúgy, mint a Keleti pályaudvar környékén a 
megszervezett  ételosztással.  Gyülekezeteink  szeptember  végén  külön  offertóriummal  is 
támogatták a krízis kezelését.  
Amikor jelentésemet írom (november első hete), úgy tűnik, hogy a déli határon épült kerítés 
egyelőre más országok felé tereli a nem csökkenő migránsáradatot, de ugyanakkor mindenkinek 
tisztában kell lennie azzal, hogy krízis megoldása még messze van.  
Ebben a kérdésben figyelmet érdemel a belügyminisztérium által felkért MTA kutatócsoport 
javaslata, amely szerint „letelepedési ösztönzőkre és olyan intézmény- és támogatási rendszerre 
lenne  szükség,  amely  képes  a  Magyarországon  maradni  akaró  menekültek  akár  nagyobb 
csoportjának fogadására, mégpedig azzal, hogy a nyelvoktatás és szakképzés rendszerét ésszerű 
megélhetési  támogatásokkal  egészítik  ki  azok  számára,  akiktől  megalapozottan  várható  a 
sikeres  beilleszkedés.  Az  MTA javaslata  szerint  a  kormánynak  nagyobb  figyelmet  kellene 
szentelnie  az  egyelőre  feltartóztathatatlannak  látszó  bevándorlási  folyamat  munkaerőpiaci 
kezelésére.”  
Reménységem szerint ez a krízis ébresztően hathat az egész európai kereszténységre, és segíthet 
éltető gyökereink, identitásunk és krisztusi küldetésünk újra felfedezésében. Erre mutat rá Jó 
Andrásnak, az Interserve nemzetközi missziói szervezet eurázsiai igazgatóhelyettesének pozitív 
értelemben provokáló  blogbejegyzése:  „Eleink  latinul  status  confessionisnak, azaz hitvallási 
helyzetnek nevezték azokat a történelmi pillanatokat, amikor Krisztus népe nem tehette meg, 
hogy ne szólaljon meg. „Itt állok, másként nem tehetek...” – mondta annak idején Luther. A 
jelen történelmi pillanat is ilyen „kairosz” állomás. Az emberek félnek, tanácstalanok és várják 
a reális helyzetértékelésen alapuló biblikus tanítást, mely megítéli a bűnt, és rávilágít a szeretet 
evangéliumának radikális üzenetére, arra, hogy  a vajúdó világnak ma sincsen más reménye, 
csakis Krisztus és az ő üzenete. 
E különleges kegyelmi pillanatban benne van a megújulás és megerősödés esélye, de az egyház 
feloldódásának és eltűnésének veszélye is Európában. Válaszút előtt állunk. Megtehetjük, hogy 
figyelmen  kívül  hagyjuk  a  jeleket,  és  úgy  teszünk,  mintha  minden  mehetne tovább  a  régi 
kerékvágásban,  vagy,  hogy  újra  Istenhez  fordulunk,  odafigyelünk  a  menekültek/migránsok 
üzenetére 

és 

kitartóan 

imádkozni 

kezdünk 

megújulásért...” 

(

http://magyarmisszio.blogspot.hu/2015/10/nemzetek-mozgasban-krisztus-egyhaza.html

) 

Fontosnak tartom, hogy amikor a zsinat újra foglalkozik majd egyházunk immár közel hetven 
oldalas  missziói  koncepciójával,  akkor  erre,  az  új  történelmi  helyzetből  fakadó  missziói 
kihívásra is keressünk együtt releváns választ.  
2015 kérdése: úton az egység felé?  
Az elnök-püspök törvény által előírt sajátos feladatai közé tartozik az ökumenikus kapcsolatok 
ápolása is. 2017 felé közeledve különösen is izgalmas, hogy milyen az ökumenikus klíma a 
hazánkban  domináns  római  katolikus  egyházzal.  Mindenképpen  bíztató  eredmény,  hogy 
hamarosan megjelenik magyar fordításban is „A szembenállástól a közösségig” (From Conflict 
to  Communion)  című  dokumentum,  amelyben  245  pontba  szerkesztve  olvashatjuk  a 
Lutheránus-Római  Katolikus  Egység  Bizottság  közös  teológiai  munkájának  gyümölcseit.  A 
kötet  végén  öt  felhívást  olvashatunk,  melyek  iránymutató  impulzusokat  adhatnak  a  jövőre 
nézve:  

background image

1.

 

A  katolikusok  és  az  evangélikusok  mindig  az  egység,  nem  pedig  a  megosztás 
szempontjából  indulnak  ki,  megerősítve  azt,  ami  összeköt  –  noha  a  különbségek 
könnyebben láthatók és átélhetők.  

2.

 

Az evangélikusok és a katolikusok engednek a folyamatos transzformáció erejének az 
egymással való találkozás és a hitről való kölcsönös tanúságtétel által.  

3.

 

A katolikusok és az evangélikusok újra elkötelezik magukat a látható egység keresése 
mellett,  konkrét  cselekedetekkel  közösen  munkálva  azt,  állandóan  törekedve  e  cél 
elérésére.  

4.

 

Az  evangélikusok  és  a  katolikusok  közösen  fedezik  fel  újra  Jézus  Krisztus 
evangéliumának erejét a mai korban.  

5.

 

A katolikusok és az evangélikusok közösen tesznek tanúságot Isten kegyelméről az ige 
hirdetése és a világban végzett szolgálat által.  

Fontos  továbbgondolnunk  a  bizottság  társelnökei,  Karlheinz  Diez  német  katolikus  és  Eero 
Huovinen finn evangélikus püspök által aláírt előszó záró bekezdéseit is:  
„2017-ben  nyíltan  be  kell  ismernünk,  hogy  bűnösek  vagyunk  Krisztus  előtt,  hiszen  kárt 
okoztunk az egyház egységében. Az emlékév két kihívást állít elénk: az emlékek megtisztítása 
és begyógyítása, valamint a keresztény egység helyreállításának feladatát, összhangban Jézus 
Krisztus evangéliumának igazságával (Ef 4,4–6).  
Az előttünk álló dokumentum „a szembenállástól a közösségig” vezető utat írja le; és ez az út 
még nem ért célba. A Lutheránus–Római Katolikus Egység Bizottsága komolyan vette XXIII. 
János pápa szavait: „keressétek először azt, ami összeköt, nem pedig azt, ami szétválaszt”.  
Minden keresztényt hívunk arra, hogy nyitott lélekkel és kritikusan tanulmányozza a bizottság 
jelentését, és tartson velünk a minden keresztény mélyebb közösségéhez vezető úton.”  
Erdő Péter bíboros pedig a következő ugyancsak figyelemre méltó szavakkal ajánlja a könyvet: 
„A  szembenállástól  a  közösségig  című  katolikus-evangélikus  közös  kiadványt  nemcsak 
olvasásra ajánlom, hanem az olvasáson túl egymás megismerésének helyes elsajátítására, mert 
éppen az evangelizáció ügye szólít fel bennünket, hogy meghaladva a korábbi szembenállást 
eljussunk a közösség növekvő megtapasztalásához.  
A reformáció történeti kialakulása, résztvevői, főbb témái kölcsönösen hatottak az egyházak 
magatartására. Az 500. évforduló segítsen minden keresztényt, hogy egy változó világban is 
meg tudjuk vallani  a Szentháromság  egy  Istenbe és  Isten megtestesült Fiába, a mi megváltó 
Urunkba vetett hitünket. A lelki ökumenizmus és a segítő szeretetet területén az egység útján 
járhatunk,  ezért  a  közös  emlékezés  fejezze  ki  azt  a  kapcsolatot,  amely  már  egyesíti  az 
evangélikus és katolikus keresztényeket, hogy közös tanúságtételük által és az egység iránti 
elköteleződésükben végre teljesebb fényben mutassák meg Krisztus arcát a világnak.  
Legyen áldás egységtörekvéseinken! A Szentlélek, az egység Lelke irányítsa gondolatainkat, 
szavainkat és cselekedeteinket, és a mindenható Isten, mindnyájunk Atyja fogadjon el minket, 
Krisztusban testvéreket gyermekeinek!”  
Mindezeket  komolyan  véve,  nem  feledkezhetünk  meg  arról  sem,  hogy  a  legújabb  kori 
népvándorlás  idejét  éljük,  amikor  nem  csupán  a  keresztények  közötti  ökumenikus 
együttműködés  létkérdés,  hanem  mindennapos  kihívás  a  különböző  kultúrák,  vallások 
találkozása. Kérdés, hogy ez a találkozás ütközéshez, fájdalmas konfliktushoz vezet-e, vagy 
képesek vagyunk bölcs és józan konfrontációra, ami a szó eredeti értelmében azt jelenti, hogy 
készek  vagyunk  kölcsönösen  elmenni  a  végső  határokig  annak  érdekében,  hogy  jobban 
megismerjük, megértsük egymást, és megtanuljuk tisztelni egymás értékeit.  
Tudom, ez nagyon kemény küzdelem, nem utolsó sorban saját vélt vagy jogos félelmeinkkel, 
szorongásainkkal,  előítéleteinkkel.  Ebben  az  összefüggésben  is  fontos  az  az  idézet,  amit  a 

KötöSzó  blog

on  (ennek  elindulása  is  2015  egyik  pozitív  eredménye!)  Rowan  Williams 

canterbury érsektől olvashatunk a közel múltban:  

background image

„A mostani, közel-kelet keresztényeit is érintő üldöztetés olyan fenyegetés, amely az emberi 
történelem egyik legalapvetőbb tanulságát próbálja elhazudni. Mégpedig azt, hogy eltérő hitű 
és meggyőződésű népek és emberek sokszor voltak képesek együtt építeni és felvirágoztatni 
azokat a kultúrákat, amelyekben együtt éltek.”  
Ezen a területen bátor és úttörő kezdeményezés volt a Zsidó Keresztény Tanács által november 
1-én  a  Deák  téren  tartott  vallásközi  imaóra  a  Közel-Kelet  békéjéért  és  az  üldözöttekért.  Az 
együttműködés előszobája ugyanis a párbeszéd egymással és Istennel...  
A  2015-ös  év  végéhez  közeledve,  ezek  után  is  sürgetően  aktuális  marad  évi  igénk 
továbbtanulása,  elmélyítése  igazi  tanítványi  alázattal:  vajon  mit  is  jelent  viharos  korunkban 
egy-MÁS el- és befogadása úgy: AHOGYAN Jézus Krisztus befogadott minket?!  
Végül  ezúttal  is  őszinte  hálával  szeretném  megköszönni  Elnök-  Munka-  és  Szolgatársaim 
sokszor megtapasztalt segítségét az Úr 2015. esztendejében: Gáncs Péter elnök-püspök 
10.55 
Ezután hozzászólások következtek. Kiss Miklós megköszönve a beszámolót elmondta, hogy 
fontos  témákat  járt  körül  az  anyag.  A  lelkészek  képzéséről  és  továbbképzéséről  szólórészre 
reflektálva elmondta, hogy tarthatatlan az, hogy a lelkészek mennyire félvállról veszik a képzési 
lehetőségeket. 
Kendeh  Gusztáv  is  megköszönte  az  őszinte  hangot.  A  teológián  folyó  zenei  képzés 
lecsökkenése miatt emelt szót. 
Mészáros  Tamás  nyugati  felügyelő  megállapította,  hogy  sok  párhuzamosság,  összecsengés 
található  a  beszámolóban  a  felügyelői  konferencián  elhangzott  információkkal.  Felvetette 
annak a tanulmánynak az újratárgyalását, amely a konfliktusokra egyfajta megoldási javaslatot 
dolgozott ki. 
Isó Zoltán szerint több lelkész azért nem jelenik meg a képzéseken, mert nem érdeklik őket az 
összeállított témák. 
Ittzés  András  országos  szabályrendeletet  és  törvényi  szabályozást  emlegetett  a  képzések 
betartásával kapcsolatban. Nevesítve vannak a konferenciák felelősei, megvannak a püspöki, 
esperesi hatáskörök, amelyekkel élni kellene – mondta. Örömét fejezte ki, hogy az Evangélikus 
Hittudományi  Egyetem  tudományosan  is  fejlődik,  de  megjegyezte,  hogy  olyan  docensek  is 
végeznek feladatot, akik nem felavatott lelkészek. Ezt felül kellene bírálni. 
Stermeczki András kiemelte a gyülekezetekben a látogatások fontosságát, de ezt a hitoktatás 
és a megnövekedett adminisztráció (heti szinten 7-8 óra!) miatt nehezen lehet megvalósítani. 
Hafenscher Károly  örült annak, hogy a jelentésben előkerült a presbiterképzés ügye. Több 
mint 3000 presbiterünk van országos szinten, akik az első presbiterképzéseken vettek részt. A 
megszólító  levelek  és  személyes  megkeresések  ellenére  az  idei  tanfolyamra  csak  nyolcan 
jelentkeztek, így nem tudták azt elindítani.  
Gáncs Péter a közben elfoglaltságai miatt eltávozott Orosz Gábor helyett az EHE egyetlen 
jelenlévő dolgozójához, László Virgilhez fordult a kérdésekkel, aki tanársegédként válaszolt. 
Gáncs  Péter  szerint  először  is  valahová  be  kellene  kötni  a  lelkésztovábbképzést  az  egyház 
vérkeringésébe, a széles közvéleménynek pedig el kellene mondania a képzés vezetőinek, hogy 
mik  lennének  számukra  azok  a  témák,  amelyekkel  szívesen  foglalkoznának.  Hogyan  lehet 
ezeket  a  képzéseket  koordinálni?  Hogyan  lehet  a  lelkészeket  odacsábítani? – vetette  fel  a 
püspök. Az adminisztrációban a hálózatosság segíthet, egy jó könyvelő több gyülekezetnek is 
el tudná látni az adminisztrációs munkáit. Az elnök-püspök jövő májusban tölti be 65. életévét, 
ezért döntenie kellett, így 2018 májusáig szeretné végezni még a szolgálatot. 
11.23 
Prőhle Gergely országos felügyelő kérte, hogy vegyék napirendre ismét felügyelői jelentését.  
Solt-Száraz  Csenge  ezzel  kapcsolatban  elmondta,  hogy  a  napirendet  már  az  ülés  elején 
rögzítették,  kétszer  is  szavaztak  róla.  Figyelmeztetett,  hogy  „ez  a  rend,  ehhez  kell  tartani 
magunkat. Nem lenne jó, ha következmények nélküli világban élnénk.”  

background image

Tölli Balázs az ülés levezető elnöke újra napirendre vette az erről való szavazást. Minősített 
többséggel mégis meghallgatásra kerül a felügyelői jelentés. 
11.29 

 

Prőhle  Gergely  még  egyszer  elnézést  kért  a  zsinattól  a  félreértések  miatt,  majd  felolvasta 
jelentését, amelyet az alábbiakban idézünk: 
Tisztelt Zsinat, kedves Testvérek! 
Abból indultam ki, hogy az idei beszámolási gyakorlat az előző évihez lesz hasonlatos, vagyis 
egy  viszonylag  rövid  szöveg  felolvasására  kerül  sor,.Az  alábbiakban  azokkal  a  kérdésekkel 
foglalkozom, amelyek valóban számos esetben voltak napirenden, s amelyekről azt gondolom, 
hogy a zsinat nyilvánosságának mindenképp e formában is értesülnie kell róluk, sőt, magam is 
kívánatosnak tartanám, ha a zsinati tagok e kérdésekben megnyilvánulnának.  
Egyház és közélet  
Egy  évvel  ezelőtt  még  nem  gondoltuk  volna,  hogy  a  migráció  válik  az  elmúlt  időszak 
legfontosabb  közéleti  kérdésévé – a  társadalmi,  politikai  szempontok  mellett  civilizációs, 
erkölcsi hordereje miatt is. A politikai közbeszéd hangvétele már a menekültek széles körben 
érzékelhető  megjelenése  előtt  igyekezett  hangulatilag  megalapozni  a  migrációhoz  való 
általános  viszonyulást,  aminek  ezáltal  a  tartózkodás,  mi  több,  félelem,  sőt,  olykor  nyíltan 
ellenséges  alapállás  lett  a  következménye.  Nem  vitás,  hogy  az  ellenőrizetlen  bevándorlás 
számos  veszélyt  rejt  magában,  ugyanakkor  ahhoz  sem  férhet  kétség,  hogy  e  rendkívüli 
helyzetben az egyháznak világossá kell tennie álláspontját, ami nem a veszélyekre helyezi a 
hangsúlyt, hanem a felebaráti szeretet gyakorlati megnyilvánulásaira, a személyes odafordulás 
fontosságára figyelmeztet. 
A kialakult helyzetben, tekintettel a kormánytisztviselői státuszomra  is, igyekeztem a kettős 
kormányzásról szóló lutheri tanítás jegyében olyan álláspontot kialakítani és képviselni, ami a 
világi  törvények  betartásának,  s  a  keresztény  közösség  védelmének  kötelességét  igyekszik 
összekapcsolni az embertársaink iránt érzett felebaráti szeretet parancsával. Számos egyházi és 
világi fórumbeszélgetés és személyes találkozás nyomán azt mondhatom, hogy e kettős érvelés 
pozitív  visszhangra  talált,  még  olyan  környezetben  is,  ahol  –  mint  Németországban  –  a 
menekültek  befogadásának  kötelezettsége  minden  egyéb  szempontot  felülírt.  Ugyanakkor 

background image

azokban a – rendszerint nagyon konzervatív hazai – közösségekben is nyitott fülekre találtam, 
ahol korábban hallani sem akartak a migránsoknak történő segítségnyújtás lehetőségéről.  
Meggyőződésem,  hogy  egyházunk,  ha  nem  is  gyorsan,  de  más  egyházaknál  mindenképpen 
gyorsabban  és  nagyon  operatívan  reagált  az  eseményekre.  Állásfoglalásainkat  és 
tevékenységünket általános elismerés övezte, övezi. E feladat ellátásában mindenképpen ki kell 
emelnem  egyházunk  diakóniai  munkaágának,  osztályának  és  bizottságának  érdemeit, 
természetesen nem megfeledkezve azokról a gyülekezetekről sem, melyek mindenfajta össz-
egyházi koordináció nélkül is bekapcsolódtak a menekültügyi ellátásba. Tekintettel arra, hogy 
a  migráció  ügyének  globális  jelentősége,  hazánknak  a  schengeni  határvédelemben  betöltött 
szerepe  a  mi  egyházi  tevékenységünket  is  nemzetközi  összefüggésbe  helyezte,  jelentősen 
megnőtt a testvéregyházak, nemzetközi szervezetek érdeklődése is a magyarországi állapotok, 
a segélyezés mikéntje iránt.  Tapasztalatom szerint  e találkozások alkalmával  sikerült hiteles 
képet rajzolni egyházunk lehetőségeiről, ugyanakkor sikerült bizonyos, a nemzetközi híradások 
torzítása  nyomán  kialakult  félreértést  is  eloszlatni  a  magyar  kormányzati  állásponttal 
kapcsolatban. 
Ám  ami  a  legfontosabb:  néhány  kezdeti  egyházvezetői  nyilatkozat  szertelenségét  követően 
sikerült az egyházvezetés egységét is megőrizni egy olyan kérdésben, ami egyébként számos 
ádáz ellentét forrásává vált a közéletben. A félelem nyilvánvalóan nem lehet adekvát reakció 
egy  keresztény  közösség  részéről,  ugyanakkor  a  befogadás  végtelen  lehetőségének  kegyes-
romantikus  gondolata  sem  dominálhatja  a  lutheránus  gondolkodást.  Egyedül  a  cselekvés,  a 
jövőre  való  aktív  felkészülés  szükségességének  felismerése  segíthet  a  megfelelő  attitűd 
megtalálásában,  s  ez  a  megközelítés  nem  nélkülözheti  a  jövőben  egyetlen  munkaágunk 
közreműködését sem.  
A  fentiek  miatt  sem  véletlen,  hogy  egyházi  fórumainkon  egyre  több  szó  esik  a  misszió 
fontosságáról,  annak  módszertani  kérdéseiről.  E  kérdéssel  külön  napirend  foglalkozik, 
ugyanakkor nem lehet elégszer felhívni a figyelmet arra, hogy a vázolt világméretű folyamatok 
ismeretében  a  missziós  kötelezettségünk  egy  eddig  ismeretlen  összefüggésben  is 
megfogalmazódik.  
Erről  is  szólt  a  néhány  héttel  ezelőtt  megrendezett  Evangélikus  Presbiterek  Országos 
Találkozója, melynek fókuszában a reformáció kezdetének 500. évfordulójára való felkészülés 
állt, de – összhangban a két év múlva esedékes ünneplés átfogó jellegével, s a kerek évforduló 
kapcsán kézen fekvő önreflexió szükségességével – fontos téma volt az egyház belső állapota, 
konfliktuskezelő  képessége,  szervezeti  berendezkedése.  Miközben  megköszönjük  a 
szervezésben résztvevők áldozatos munkáját, meg kell állapítsuk, hogy az EPOT-nak továbbra 
sem sikerült „szervesülnie” az egyház életében. Ez felveti azt az általánosabb kérdést is, hogy 
milyen típusú,  mekkora  részvételi  kört megcélzó rendezvényekre van valós  igény az egyház 
népében. E kérdésnek azért is van jelentősége, mert jövőre, az EPOT-tal azonos helyszínen, mi 
rendezzük a közép-európai  protestánsok találkozóját,  s az erre való  felkészülés kétség kívül 
közös erőfeszítést igényel.  
Mindenképp  említést  érdemel  az  elfogadás  előtt  álló  új  egyházi  törvény  kérdése,  melynek 
megalkotása a Magyar Alkotmánybíróság és a Strassbourgi Emberjogi Bíróságnak a korábbi 
törvényt kifogásoló döntése nyomán vált szükségessé. Az előkészítésben részt vettünk, ám nem 
biztos,  hogy  a  végeredmény  minden  szempontból  megegyezik  majd  az  általunk  ismert 
változattal. A képviselői módosító indítványok persze elsősorban nem a mi reánk vonatkozó 
passzusokat érintik, így – bár természetesen formálisan és informálisan egyaránt figyelemmel 
kísérjük a törvényalkotási folyamatot, minket érintő meglepetésekre nem számítunk.  
Intézményeink  
Egyházunk  közéleti  szerepvállalásával,  s  ezáltal  missziós  erejével  összefüggő  kérdés  a 
Budapesten  zajló  felújítási,  átalakítási  munkák  befejeztével  létrejövő  új  egyházi  központ  és 
országos múzeum. Sok évtizedes elmaradásunkat sikerül így behozni, s jó esély van arra, hogy 

background image

egy szélesebb kört is megszólítani képes bemutatkozási lehetőséggel gazdagodjunk. Az Üllői 
úti székházban végre láthatóak lesznek azok a történelmi terek, amelyeket eleink az egyházi 
közélet helyszínéül szántak, s amelyek a budapesti egyetemek közelsége révén is reménység 
szerint sok érdeklődőt vonzhatnak majd az épületbe. Ennek jegyében érdemes gondolkodni a 
gyűjteményeink tudományosan minél megalapozottabb, ugyanakkor az eddiginél látványosabb 
bemutatásán,  természetes  módon kihasználva  azokat  a  szinergiákat,  amelyek  a  múzeum,  a 
könyvtár és a levéltár működése révén előállnak. Az ezzel kapcsolatos koncepció előkészítésére 
felkértük Monok Istvánt, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának főigazgatóját. Az ő 
javaslatai és az országos elnökség döntése alapján a Gyűjteményi Tanács közreműködésével a 
közeljövőben  elkészül  az  a  működési  terv,  aminek  nyomán  az  intézményi  átalakításra 
vonatkozó zsinati előterjesztés is megszülethet. 
Az  elmúlt  időszakban  tovább  folytatódott  az  oktatási  és  diakóniai  intézmények  egyházi 
fenntartásába adása. Ennek kapcsán újfent fontosnak tartom megállapítani: csak ott van értelme 
fokozni az intézményi jelenlétünket, ahol ehhez élő, építő gyülekezeti munka is kapcsolódik. 
Az egyes átvételeknél tapasztalható viták más egyházakkal, sajnos újra és újra rávilágítottak 
arra, hogy az intézményfenntartással járó anyagi lehetőségek olykor fontosabbnak tűnnek, mint 
az átvett intézmény által feltáruló missziós lehetőség. Ennek felismerését követően az állam 
több esetben inkább elállt az átadástól, így vágva át a gordiuszi csomót, ami persze hosszú távon 
nem megoldás. A diakóniai intézmények sokaságának küszöbön álló átadása hasonló eseteket 
eredményezhet, így az ebben való részvétel újfent csak az átadandó intézményhez legközelebb 
eső  gyülekezetek  fontosságát,  felelősségét  húzza  alá.  Az  intézményi  gyarapodás  lehetősége 
ismét rávilágít arra, hogy az eddiginél hatékonyabban kell megerősíteni az intézményi lelkészi 
szolgálatot,  hiszen  –  elsősorban  az  oktatásban  –  itt  jutunk  el  a  legkönnyebben  a 
megszólítandókhoz.  
Kitekintés  
A választási ciklus feléhez érkezvén nem  kétséges, hogy most érdemes  alaposan áttekinteni 
azokat a szervezeti dilemmákat, amelyek a két és fél év múlva esedékes választásokig feloldásra 
várnak. Messzemenően támogatom a zsinati elnökség ez irányú elképzeléseit, melyekről több 
alkalommal  egyeztettünk.  A  világi  törvények  folyamatos  változása  nyomán  nem  mindig 
könnyű  követni  az  eseményeket,  ami  érthető  módon  frusztráló.  Az  egyházi  alkotmány 
megalkotásának szándéka szintén érthető, ugyanakkor nem vagyok biztos abban, hogy az ezzel 
kapcsolatos  munka  nem  veszi-e  el  az  időt  olyan  törvények  megalkotásától,  ami  végre  egy 
sokkal  „áramvonalasabb”,  méretarányosabb  egyházszervezetet  hozna  létre  a  következő 
választásokig. Javaslom tehát e lehetőségek mielőbbi józan mérlegelését.  
A magyar társadalom és az egyházunk előtt felsejlő kihívások láttán fontosnak tartom, hogy – 
különösen  a  reformáció  kezdetének  500.  évfordulójára  készülve  –  igyekezzünk  erősíteni  az 
egyház egységét, az együttműködést a lelkészek és a világi tisztségviselők között. Az isteni 
kegyelemben való közös reménység jegyében az egyház jövőjéért viselt közös felelősségünk 
olykor elkerülhetetlenné teszi, hogy a módszertant érintő ellentétek is kialakuljanak. Örömmel 
tölt el, hogy az országos egyház szintjén ezeket az ellentéteket jól tudjuk kezelni, amiért hálás 
vagyok társaimnak, minden testületben.  
Végezetül köszönetet mondok mindazoknak, akik az elmúlt időszakban a munkámat – mind a 
világi, mind az egyházi összefüggésben – segítették, s kérem jelentésem elfogadását. Erős vár 
a mi Istenünk! 
11.41 
A felügyelői jelentést a zsinati tagok elfogadták. 
11.42 
A zsinat lelkészi elnöke, Hafenscher Károly Félidőben, félúton, teljes szívvel, teljes lélekkel 
című beszámolóját is közzétesszük: 

background image

Balatonon  élő  emberként  sokszor  láthatok  vitorlás  hajókat.  Gyönyörű,  de  mindig 
elgondolkodtató  látvány  az,  ahogy  a  szélbe  kapaszkodva  dagadnak  a  vitorlák,  és  komoly 
sebességet is elérve lendületbe jönnek a hajók. Azt is látom, hogy nem csak az egykori vikingek 
tudtak  széllel  szemben  is  vitorlázni.  Azzal  is  találkozom  olykor,  hogy  szélcsend  miatt 
vesztegelnek a hajók akár napokig is.  
Amikor az utóbbi időben a megújulás szükségességéről és lehetőségeiről írtam vagy beszéltem, 
amikor a megújulás lehetséges útjait próbáltuk konkretizálni kisebb-nagyobb közösségekkel, 
egy  kedves  felügyelő  testvér  úgy  reagált:  „vegyük  tudomásul,  hogy  az  nem  fog  menni.  A 
megújulást  –  egyéni  életünkben  és  az  egyházban  egyaránt  –  a  Szentlélek  adja,  mi  hiába 
erőlködünk.”  Ezzel  tisztában  vagyok.  Hozzátette:  „vegyük  tudomásul  azt  is,  mostanában 
szélcsend van! Ez az Isten ítélete rajtunk.” S valóban nincs szörnyűbb annál, mint mikor hallgat 
az Isten és amikor nem fúj a Lélek.  
Ismerjük Jézus Nikodémussal folytatott beszélgetését János evangéliuma harmadik fejezetéből, 
s ott a Lélekről mondottakat: „A szél fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan 
jön, hová megy”. Egykori esperes utódom pedig szívesen ismételgette kedvenc mondását: a 
Szentlelket nem lehet befogni  és háziasítani. Tisztában vagyok vele, hogy a Szentlélek nem 
megrendelésre  újít.  De  azzal  is  tisztában  vagyok,  hogy  nincs  mindig  szélcsend  amikor  úgy 
gondoljuk.  Mi  magunk  gyártjuk  a  szélfogóinkat,  szélvédőinket.  Bebújunk  mögéjük  és  nem 
vesszük észre, itt a Szentlélek, az egyházat fenntartó és újító.  
Mindezt annak a zsinatnak a lelkészi elnökeként írom, amely látszólag nem „lelkesítő” feladatot 
végez.  Sokkal  inkább  adminisztratív,  döntést  hozó,  törvényalkotó  munkát,  de  tudjuk,  hogy 
ebben  a  küldetésünkben  is  a  Lélek  áradásának  a  medrét  vagyunk  hivatottak  megásni, 
kialakítani, tisztán tartani. Vegyük észre: Isten Lelkének egyházformáló és megújító (renováló 
-  reformáló)  szele  fúj  (!),  fogjuk  be  a  vitorlába  és  indulás!  Erre  kötelez  az  ötszáz  éve  tartó 
reformáció  is,  amely  hisszük,  hogy  a  mai  újítási  szándékhoz  hasonlóan  nem  nem  emberek 
erőlködése,  hanem  Isten  emberi  életet  és  történelmet  formáló  munkája.  Csak  így,  ennek 
tudatában, ennek erejével érdemes és szabad zsinati munkát végezni.  

 

 
 

background image

Sokszínű egyház  
Sok színű a miénk. Erről büszkén beszélhetünk. De bevallhatjuk őszintén, ez némi gondot is 
okoz. Sokféle ember, sokféle csoport, sokféle vélemény. Számos irányzat, többféle jövőkép, 
eltérő  problémamegoldó  metódus,  más-más  vérmérséklet.  Nem  mindig  könnyű  egymásra 
hangolódni, egymás mellett élni, összefogni. Ez a sokszínűség a zsinatra is igaz. Van, aki ezt 
nehezen éli meg. Van, aki úgy gondolja, mindig mindent egységre kell hozni. A zsinat műfaja, 
lényege, hogy a sokszínű egyház képviselője találkozik, és felelős, kulturált vitában, nézeteket 
és véleményeket ütköztetve találja meg a kompromisszumok és a modus vivendi lehetőségét, 
sohasem  feledve  az  alapelvet:  „Kétségben  szabadság,  lényegesben  egység,  és  szeretet 
mindenben”. Ez a feladatunk, erre küldtek minket megbízóink, erre kell eljutnunk a magunk 
legjobb igyekezetével. És ezt az attitűdöt kell sugároznunk egész egyházunk felé. Ez a gyógyító 
összefogás és nagyvonalúság nem szünteti meg a különbözőségeket, de megszüntetheti az ártó, 
netán  gyilkos  indulatokat.  Ebből  a  tantárgyból  –  minden  apró  feszültség  és  megoldatlan 
kérdéskör ellenére – nem vizsgázott rosszul a zsinat az elmúlt esztendőben, s hiszem, hogy ez 
így  is  folytatható.  A  jó  légkört  nem  mérgezheti  meg  a  nézetkülönbség,  s  véljék  javunkra  a 
sokszínűség. 
Szűkös humán erőforrás  
Kis  egyház  vagyunk.  Erre  elsősorban  a  struktúra,  az  egyház-igazgatási  rendszer,  a  néha 
bonyolultnak tűnő szabályozások és a megnövekedett adminisztráció kapcsán szoktam utalni. 
Ezért  tartottam  a  mögöttünk  álló  évben  is  fontosnak  napirenden  tartani  az  egyházszervezet 
karcsúsításának  ügyét.  Tükörbe  nézésünk  egy  másik  „eredményéről”  is  szólnom  kell. 
Számoljunk a realitásokkal – a kis egyházban kicsinek tűnnek az emberi erőforrásaink. Minden 
egyes belső zsinati választásnál – akár jegyzőt, akár póttagot, akár ad hoc bizottsági embereket 
keresünk, igen szűk azoknak a köre, akikre számíthatunk. De így van ez összegyházi szinten is. 
Ennek  is  köszönhető,  hogy  a  hadra  fogható  emberek  túl  vannak  terhelve,  hisz  erejük  felett 
vállalnak,  s  ahol  aktív  közéleti  munka  zajlik,  ott  szinte  mindig  ugyanazokkal  találkozunk. 
Egyházunk  egyik  alapvető  gondja  a  munkaerő  gazdálkodás.  S  itt  most  nem  is  csak  arra 
gondolok, hogy alig találunk evangélikus iskoláink élére evangélikus igazgatót, nem találunk 
egyházban  elkötelezett  munkatársakat  minden  szakterületre,  hanem  arra  is,  hogy  kevés  az 
önkéntes tartalék és kevés az, akit a mi egyházunk által gyakorolt képviseleti demokráciában 
szakemberként  megszólíthatunk.  Emiatt  születnek  nemegyszer  olyan  döntések,  amiket 
jóindulatú, de az adott területhez nem értők hoznak meg – a legnagyobb igyekezet és jóindulat 
ellenére dilettáns módon. Meg kell értenünk, hogy bizonyos területekre profi szakembereket 
kell  bevonnunk.  S  most  már  ezt  is  látjuk  zsinati  vonatkozásban  is.  A  zsinati  munkába  az 
elkötelezett  egyházi  küldöttek  mellé  professzionális  tudással  és  gyakorlattal  rendelkező 
szakembereket  kell  bevonnunk.  Erre  talán  legjobb  példa  éppen  a  jogi  vonal:  törvényeink 
formálásánál elkerülhetetlen az, hogy külső jogászokat, kodifikátorokat bízzunk meg. De nem 
csak erről a területről van szó, az egyházi élet minden területén meg kell találnunk az egyházi 
elkötelezettség és a professzionális feladatmegoldás egyensúlyát, harmóniáját. Ehhez kell, hogy 
társuljon a tudatos, célirányos képzés, szakemberek felépítése.  
Törvénykezésünkről, alkotmányunkról  
Az  elmúlt  esztendőben  több  olyan  kérdést  is  kimondtunk,  amit  elvi  döntéssel  meg  is 
válaszoltunk.  Ilyenek:  megoldható-e,  hogy  az  egyháznak  méretarányos  legyen  a  döntési  és 
intézkedési rendszere – erre hangzik a válasz: szükségünk van strukturális karcsúsításra, döntési 
mechanizmusaink egyszerűsítésére.  
A másik kérdés, hogy  a  felgyorsult  tempóval  változó világban tudunk-e  bizonyos pontokon 
stabil, állandó szabályokat megfogalmazni, vagy egész törvényanyagunkat folyamatosan kell 
változtatni,  a  helyzethez  igazítani.  Ehhez  hozta  azt  az  elvi  állásfoglalást  zsinatunk,  hogy 
megpróbáljuk megvizsgálni – egyházalkotmány elképzelésének formájában –, hogy lehetséges-
e ketté bontani egyházunk működés szabályait állandó és változó szabályokra? A válasz az első 

background image

elvi  beszélgetések  után  az  volt,  hogy  megkíséreljük  megformálni  a  –  reménység  szerint  – 
viszonylag  hosszú  távra  szóló  egyházalkotmányunkat,  s  a  mellé  rendelni  a  változó 
szabályozásokat.  
A harmadik kérdés az volt, hogy le tudjuk-e vonni a következtetést abból a helyzetből, ami a 
három évvel ezelőtt véget ért általános választás hozott? Egy éven át minden erőnket lefoglalta, 
s néha már tragikomikus helyzeteket teremtett az a bonyolult választási rend, amely megpróbál 
mindent  túlbiztosítani.  A  szintén  elvi  döntés  elhangzott,  majd  a  döntést  tettek  követték: 
megvizsgáljuk  a  választási  törvényünk  egyszerűsítésének  lehetőségeit,  az  eljárások 
könnyebben végrehajtható útját kijelölve.  
S negyedikként – konkrét esetek és hosszú évek általános tapasztalata nyomán – megkérdeztük: 
működőképes-e az a rendszer, amelyben egyházunk vitás kérdéseit, fegyelmi ügyeit kezeljük. 
Megfelelő helyen vannak-e az ebben gyakorolt szerepek. A válasz itt is egyértelmű: szükséges, 
hogy  világosabb,  minden  fél  számára  megnyugtató  metódus  és  eljárási  rend  szülessen, 
elsősorban  az  egyház  egészének  érdekét  figyelembe  véve,  de  az  egyes  személy  jogaival  és 
kötelességeivel komolyan számolva.  
Ötödik kérdésünk az örökös refrén: a hatáskörök. Kinek mi a dolga, felelőssége, lehetősége, 
kötelessége. Mindig visszatérünk rá. Sok minden le van írva, de nem vesszük figyelemben, sok 
minden  
nincs  tisztázva,  s  ezért  zavaros  a  helyzet.  Hivatásomnak  tartom,  hogy  szabályozási  és 
végrehajtási vonatkozásban egyaránt eljussunk oda, hogy mindenki tisztán és világosan lássa 
feladatát, mozgásterét,  de felelősségét  is.  A szereptévesztések, szerepcserék, vagy szerepből 
való  kihátrálások,  és  mindezekben  (vagy  mindezek  nyomán)  a  bizonytalanság  nagyon  sok 
területen fékezik egyházunk jó működését. E kérdésben még nem született zsinati szinten elvi 
döntés, de reménységem, hogy e kérdés tisztázása minden lépésünkben ott húzódik meg.  
Deo gratias  
Jelentésem  végén  köszönetet  mondok  elnöktársamnak  a  testvéri  közös  munkáért,  a 
különbözőségünk ellenére való teljes szolgálati egységért. Köszönöm az országos felügyelőnek 
és az elnök püspöknek, hogy rendszeresen egyeztetve, jó légkörben tudjuk végezni munkánkat. 
Köszönöm  a  zsinat  minden  tagjának,  hogy  egy  színes  egyház  színes  testületeként  együtt 
végezhetjük  –  vallom:  krisztusi  mandátumként  –  a  ránk  bízott  szolgálatot.  S  arra  kérem  az 
egyház Urát, hogy tegye valósággá mindannyiunk életében, egyenként és együtt, hogy az erő, 
szeretet  és  a  józanság  Lelkét  kaptuk.  Deo  gratias – Istennek  legyen  hála.  Erős  vár  a  mi 
Istenünk!  
11.55 
A zsinat elfogadta Hafenscher Károly beszámolóját. 
Következik Abaffy Zoltánnak a zsinat nemlelkészi elnökének a beszámolója, amelyet szintén 
közzéteszünk: 
A  Magyarországi  Evangélikus  Egyház  2005.  évi  IV.  törvény  –  az  egyház  szervezetéről  és 
igazgatásáról  –  141.§.  szerint  az  országos  egyház  tisztségviselői  –  minden  évben  -  jelentést 
tesznek a Zsinatnak. 
Éves jelentésemet három részre szeretném bontani. Egyrészt beszélnék az elmúlt év feladatairól 
és mivel a ciklusunk feléhez érkeztünk, a második részben áttekinteném az elmúlt három évet, 
a  sikereinket  és  a  kudarcainkat,  harmad  részt  viszont  szeretnék  szót  ejteni  beszámolómban 
olyan kérdésről, mely egyházunk vezetőit, tagjait foglalkoztatja és hozzám akár kérdésként, de 
sok esetben kérésként, véleményként eljutottak. 
I. Az elmúlt egy évről:  
Először is  összegzett áttekintésként  a 2014. évi  őszi  ülésszak és a 2015. évi  eddigi  plenáris 
üléseink átfogó munkájáról címszavakban:  
2014. november - X/7. ülésszak:  

background image

- Olasz vendégek fogadása és köszöntése; 
- új lelkészi alelnök választása; 
- a Zsinat Teológiai Bizottsága elnökének a megválasztása; 
- Insula Lutherana projektek bemutatása; 
- Zsinati Határozat az Üllői úti központi épületegyüttesünk felújításáról; - a 2013. év III. tv. 
(Zelenka Pál Szolidaritása alap) módosítása; 
- vezető Országos Tisztségviselők beszámolói; 
- a 2014. évi Ordass Lajos és Prónay Sándor díjak ünnepélyes átadása  
2015. február - X/8. ülésszak:  
- A Magyarországi Evangélikus Egyház 2015. évi költségvetésének megtárgyalása a 
költségvetési törvényünk elfogadása; 
- Országos Tisztségviselők éves beszámolói; 
- ismét tárgyalt a Zsinat a hitoktatás fontosságáról és tájékoztatást hallgatott meg a Hittan 
Stratégiai Munkacsoport munkájáról;  
- megindult három törvénymódosítás (a választásokról, az egyház törvényes rendjének és 
békéjének megőrzéséről és a Magyarországi Evangélikus Egyház „új” alkotmányáról) 
előkészítő, elvi vitája;  
2015. május – X/9. ülésszak:  
- a MEE 2014. évi zárszámadásának a megtárgyalása; 
- elkezdődött a jogi személyiség törvényi szabályozásának előkészítő, elvi vitája, itt 
zárójelben jegyzem meg, hogy ezzel kapcsolatban Zsinati Fórum megrendezésére is sor 
került; 
- tárgyalt a zsinat a vallásosság, értékek, hitoktatás tárgyköréről egy empirikus felmérés 
áttekintésével és ehhez kapcsolódóan elindult egy munka az „Utak az oktatási intézmények 
missziós lehetőségei felé” munkacímmel; 
- téma volt a Teológiai Bizottság feladatkörének meghatározása; 
- tárgyaltunk a választási törvény módosításának alapkérdéseiről; 
- a missziói munkaág átszervezésének, megújításának kérdése ismét napirenden szerepelt; 
- tájékoztatást hallgattunk meg a Zelenka Pál Szolidaritási Alap működésének eddigi 
tapasztalatairól; 
- elindult az alkotmányozás és az egyház törvényes rendjének és békéjének megőrzéséről 
tárgyaló munkacsoportok tevékenysége, a Zsinat döntött ezen munkacsoportok létrehozásáról 
a Zsinati Tanácshoz telepítve a munkacsoportok tagjainak a megválasztását. Ezen 
munkacsoportok Zsinat általi létrehozása egy új munkamódszer, új típusú munkastílus 
„bevezetésére” is utal. A munkacsoportokban „elsődlegesen” nem csak zsinati tagok, hanem 
„külső”, nem egy esetben országos szaktekintélyek munkáját, tapasztalatait is igénybe 
vesszük. Így várhatóan kevesebb „javítani való” marad a törvényi szövegeinkben egy erős 
szakmai háttérnek köszönhetően. 
A Zsinati Tanács a Zsinati Elnökség vezetésével a törvényben előírtak szerint folyamatosan 
végezte,  végzi  munkáját.  Koordinálja  a  zsinati  bizottságok  és  a  Zsinat  által  létrehozott 
előkészítő munkacsoportok tevékenységét.  
A  fentiek  mellett  elnöktársammal  folyamatosan  részt  vettünk  az  Országos  Elnökség  és  az 
Országos Presbitérium munkájában, ahol igyekeztünk fegyelmezetten képviselni a Zsinatot.  
Csak megerősíteni tudom, hogy folyamatosan konzultálunk az Országos Egyház vezetőivel, az 
országos elnökséggel. Kölcsönösen figyelembe vesszük egymás álláspontját és a véleményeket 
rendkívüli  egyeztetéseken  is  ütköztetjük.  Folyamatos  a  kapcsolat  az  Országos  Iroda 
igazgatójával is.  
Véleményem szerint jelentős javulás tapasztalható a Zsinat adminisztrációjában, a bizottsági 
ülések, a Zsinati Tanács és a Zsinati ülésszakok előkészítésében. A közelmúltban létrehozott 

background image

Jogi és Testületi Osztály munkatársai egyre profibb módon végzik munkájukat és szinte hiba 
nélkül teljesítenek.  
II. A ciklus feléről:  
Ebben a „második” részben további két „alábontást” szeretnék alkalmazni. Egyrészt beszélni 
az  örömeinkről,  másrészt  őszintén  szólni  arról,  amit  nem  sikerült  teljes  egészében 
megvalósítani, arról, ami nem öröm, mert nem sikerült. Tehát a siker és a bánat kettőssége.  
A sikerekről – a teljesség igénye nélkül:  
Fontosnak ítélem, és itt is rögzíteni szeretném, pedig már szóltam róla, hogy megváltozott a 
Zsinat  „munkája”,  „hangulata”  és  kevésbé  „konfrontatív”,  mint  azt  az  előző  ciklusban 
résztvevők  megtapasztalhatták.  Talán  ezt  úgy  is  fel  lehet  fogni,  hogy  ez  a  mostani  „zsinati 
vezetés” gyengesége, de higgyétek el nem az.  
Eleve „úgy indultunk”, hogy ezen, gyökeresen változtatni kell. Pláne egy egyházban nem lehet 
állandóan konfrontálódni, csak mindig „pozícionálni” magunkat és azt keresni, hogy „ki, - Ki 
ellen van”.  
Sikerült egyfajta más munkastílust is meghatározni és gyakorlattá tenni. Nem akartunk, nem 
akarunk  „folyamatos”  törvénykezést.  Sok  esetben  „elég  lenne”  –  még  ma  is  -  a  meglévő 
törvényeinket betartani, betartatni!  
Az  új  munkastílusra  utal  az  is,  hogy  „kisajátított  közgyűlési  szerepkörben”  elkezdtünk 
foglalkozni a Hittan Stratégiai Munkacsoport beszámoltatásával, melynek törvénymódosítás és 
további szabályozások bevezetése lett az eredménye. Azt gondolom, hogy egyházunk ezen a 
területen, igaz a 24. órában, - de ez nem rajtunk múlott – hatékony és hathatós intézkedéseket 
tett. 
Ugyanígy  egyfajta  „siker”,  hogy  beszámoltatjuk  az  egyházunk  számára  fontos  és  kiemelt 
területek, munkaágak képviselőit, vezetőit. Így hallgattuk az EHE rektorát, melynek egyfajta 
„eredményeként” nem  kis értékű „fejlesztés  – beruházás” indul meg  az EHE-n a „minőségi 
lelkészképzés” érdekében.  
Halhattunk az egyházunk keretein belül zajló „milliárdos” beruházásokról és fejlesztésekről, 
amikről ezen az ülésszakon is tájékoztatást kérünk és kapunk. Kell, hogy a Zsinat informált 
legyen ezekben a kérdésekben is.  
Nagyon fontos volt 2013. évi X/4. novemberi – őszi – ülésszakunk, melynek nagy eredménye 
az évek óta húzódó Szolidaritási Törvény elfogadása. Hallottuk tapasztalatait, igaz még ezen 
az  ülésszakon  is  fogunk  végrehajtani  kisebb  módosításokat  az  idézett  törvényen,  de 
mindenképpen egy „mérföldköves” lépést tettünk!  
A „bánatom” – a teljesség igénye nélkül: 
Mint az elmúlt évi beszámolómban is említettem elnöktársammal hivatalba lépésünkkor - nem 
véletlenül 

két 

alapvető 

ügyet 

tűztünk 

zászlónkra. 

Ez az egyébként szorosan összefüggő két téma:  
-  „Láthatóan Evangélikus!” a Magyarországi Evangélikus Egyház stratégiája,  
-  a missziói munkaág megújítása, átszervezése.  
Ami  megvalósult,  már  2014-ben elfogadásra  került  a  MEE  stratégiája. Még  mindig  igaz  – 
szerintem – az elmúlt évben is elhangzott kérdés: De hol vannak a cselekvési programok? 
Ismétlem: Nehogy abba a hibába essünk, hogy van egy a ”polcunkon” jól mutató - jó anyag, de 
annak megvalósításából nem lesz semmi. (Nem tudjuk „apró pénzre váltani...) 
Vigasztaló, hogy vannak bizonyos bíztató jelek, vannak olyan intézkedések, melyek igazodnak 
az elfogadott „stratégiához” de messze még a messze... ahogy mondani szokták.  
Szerintem  a  végrehajtás  egyfajta”  felgyorsítása,  eredményessé  tétele  érdekében,  „újra  elő 
kellene  venni”.  Talán  újra  kellene  „éleszteni”  a  stratégiát  kidolgozó  munkacsoportot  – 
bizottságot -, hogy most már valami „cselekvési programot” is letegyen az asztalra!  
Őszintén elmondom, hogy több évtizedes közegyházi szolgálatom legnagyobb kudarca a 
missziói munkaág megújításának kérdése. Lehet, hogy bennem van a hiba. Lehet, hogy én 

background image

vagyok türelmetlen. 
Lehet, hogy mint laikus nem látom, fel sem tudom fogni ezt a kérdést, vagy csak alapvetően 
mást képzelek erről, másképpen közelítem ezt. Biztosan érzékeny pontot fogok megérinteni, 
amikor leírom, hogy a „misszió és az evangelizáció közé nem lehet egyenlőségi jelet tenni”. 
A misszió NEM CSAK evangelizáció.  
Ebben a megváltozott társadalmi közegben, amiben élünk, ebben a kereszténységtől „elfordult” 
világban, kell más „kreatív”, „korszerűbb” módszereket, megközelítéseket keresni és találni a 
Jézusi  szeretet,  az  Evangélium  hirdetése  okán.  Nem  biztos,  hogy  a  mi  –  tradicionális  - 
evangelizációs alkalmaink vonzóvá vállnak a mai fiatalok és a mai „hitetlen” felnőttek számára. 
Szerintem más utak IS kellenek.  
Bánat  számomra  az  is,  hogy  a  Zsinat  munkabizottságaiba  nagyon  kevesen  jelentkeztek, 
jelentkeztetek. Sőt akik jelentkeztek, már azok is megindultak a „lemorzsolódás útján”. Ezúton 
is kérlek benneteket, hogy tegyünk, tegyetek önvizsgálatot, idézzétek fel magatokban a Zsinati 
Eskü  szövegét  és  próbáljatok  a  hátralévő  ciklus  időszakában  aktívabban  részt  venni,  részt 
vállalni a zsinati munkában. Ugyanakkor itt meg kell köszönnöm azon testvéreink fáradozását, 
akik „szolgálatnak” tekintve a zsinati munkát, hűségesen sokszor többek helyet, családi életük 
„rovására” ha kell, végzik ezt a munkát. 

 

III. Kitekintés: Legyünk őszinték magunkhoz is: egyházunk az átalakuló világban ....  
A november 06. és 08. között Révfülöpön megtartott Országos Felügyelői konferencia a Zsinat 
Elnökei  által  tartott  blokkjának  munkacímét  „plagizáltam”  idéztem  most  ide.  Bár  el  kell 
mondanom, hogy ezt mi elnöktársammal átfogalmaztuk, a felkérést „átértelmeztük”. 
„A hit merészségével nézzünk a tükörbe” – vége a mellébeszélés idejének, konkrét kérdések és 
konkrét válaszok kellenek!”  
Négy témacsoport köré igyekeztünk összegezni a „hozzánk eljutott” gondolatokat, kérdéseket, 
kéréseket, véleményeket:  

1.

 

Ki vezeti az egyházat?  

2.

 

Kompetencia?  

3.

 

Képzés egyházunkban?  

4.

 

„Essen szó a misszióról (is)?”  

background image

  

„Eredményes misszió vagy lassú agónia” címmel az evagélikus.hu felületen

 már meg is jelent 

„egyfajta  tudósítás”  a  konferencián  elhangzottakról.  Ez  egyfajta  „summázott”  összeállítás. 
Tudom nem is olyan könnyű mindazt visszaadni, ami ott történt, mégis hadd „foglaljam én is 
össze”, - saját szemszögemből - amit mondani akartunk, - akarunk!  
ad.1.  „Ki  vezeti  az  egyházat?”  –  a  válasz  egyszerű:  az  élő  Jézus  Krisztus! 
Ugyanakkor  a  mindennapokban  Ő  is  azt  akarja:  Legyen  jó  rend  egyházunkban! 
Időnként  magunkba  kell  nézni,  át  kell  tekinteni  dolgainkat.  Vagyunk  210.000-en,  járunk 
templomba  25.000-en.  Ugyanakkor  van  17  egyházmegyénk,  van  kéttagú  Országos 
Elnökségünk,  van  hét  tagú  Országos  Elnökségünk,  van  13  fős  Országos  Presbitériumunk... 
Minek  a  mustármagnak  hajóbőrönd  méretű  csomagolás?  Fogalmazott  a  múlt  évi  elnöki 
beszámolójában  elnöktársam.  A  kérdés  ma  is  aktuális  és  igaz.  Csak  válaszolni  IS  kellene 
rá! Tudunk, merünk, őszinte kérdéseket feltenni és azokra őszinte válaszokat adni? 
ad.2.  „Kompetencia?”  A  kompetencia  csak  egy  jól  átgondolt  és  „korszerűsített 
egyházszerkezeti modell” tartozéka lehet. Lássuk be, ma mindenki érzi, hogy egyházunk bajai 
sok szempontból, abból is adódnak, hogy sokan nem tudják mi a faladatuk, szereptévesztések, 
szerepcserék,  „túlterjeszkedések”,  a  szerepből  való  kihátrálások  vannak. Tudunk,  merünk, 
őszinte kérdéseket feltenni és azokra őszinte válaszokat adni? 
ad.3. 

„Képzés 

egyházunkban!” 

– 

(„A 

jó 

pap 

is 

holtig 

tanul!”) 

Az elmúlt évi költségvetési törvényben a Zsinat egy „minőségfejlesztési folyamatot” indított el 
az  Evangélikus  Hittudományi  Egyetemen,  amikor  közel  200  millió  forintot  „ruházott  be”  a 
minőségi  lelkészképzés  érdekében.  Mi  a  cél?  Legyenek  jól  képzett  lelkészeink  és  az  Ő 
munkájukon keresztül megújulhat egyházunk.  
És  mi  van  a  jelenleg  szolgálatban  –  munkában  -  álló  lelkészeinkkel?  Elnök  püspökünk  is 
érintette már ezt a témát. „Hivatalban lévő lelkészeink” közel hatvan százaléka „NEM VESZ 
RÉSZT”  szervezett  továbbképzésen,  ha  csúnyán  akarnék  fogalmazni:  kerüli  a 
lelkészakadémiát, a továbbképzés lehetőségét is. 
Tudunk, merünk, őszinte kérdéseket feltenni és azokra őszinte válaszokat adni?  
Nem csak az én véleményem: lassan nincs a társadalmi életben olyan szakmai kör, közösség, 
ahol  ne  lenne  KÖTELEZŐ  a  folyamatos  képzés  –  továbbképzés!  Szigorú  és  következetes 
törvényi hátteret kell kialakítani ahhoz, hogy ebben ne legyen „kibúvó”, szervezett, regisztrált 
és következményekkel is kezelt KÖTELEZŐ továbbképzést kell előírni és megkövetelni.  
Ugyanakkor fontos arra a kérdésre is válaszolni, hogy akarunk-e tényleg közreműködő, aktív 
presbitereket? Igen, akarunk, igen mert mi is tanítványok vagyunk, azok kell, hogy legyünk.  
ad.4. „Essen szó a misszióról (is)?” 
Elnöktársammal  végrehajtott  munkamegosztásban  ez  a  terület  az  Ő  „kompetenciája”. 
Érzéseimet, gondolataimat beszámolóm „bánat” részében, fő vonalaiban már leírtam. 
Van egy álmom! /”I have a dream...”/  
Ahogy  a  Diakóniai  Bizottság  a  Diakóniai  Osztállyal,  a  Nevelési  és  Oktatási  Bizottság  az 
Oktatási  Osztállyal,  a  Gazdasági  Bizottság  az  Országos  Iroda  Gazdasági  Osztályával  napi 
kapcsolatban  tud  együtt  dolgozni,  együtt  gondolkodni,  a  közös  kérdésekre  együtt  feleletet 
keresni, hiszem, hogy az Úr előbb – utóbb megadja, hogy Missziói Bizottságunk és a missziói 
munkaág egyéb szereplői, szervezetei elfogadják, hogy van Gyülekezeti és Missziói Osztály és 
azzal jó lenne „végre” – egyházunkban – egyháziasan „elvárható módon” – „napi kapcsolatban” 
együtt gondolkodni és együtt tenni azért, hogy valóssággá válhasson:  
Menjetek el azért, tegyetek tanítványokká minden népet, kereszteljétek meg őket az Atyának 
és Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, és tanítsátok őket, hogy tartsák meg mindazt, amit és 
parancsoltam  nektek.  És  íme,  én  veletek  vagyok  minden  napon  a  világ  végezetéig.  (Mt.28. 
16:20)  

background image

Legyen Missziói Bizottságunk IS egy szakmai bizottság, amiről a törvényeink IS rendelkeznek, 
és ne akarjanak a törvényen „felül” állni, azon „kívül” kerülni.  
Áldott ádventi várakozást kívánva, kérem éves elnöki beszámolóm elfogadását. Erős vár a mi 
Istenünk! Abaffy Zoltán, a MEE Zsinat nem lelkészi elnöke 
12.16 
Gáncs Péter megköszönte a teológiai és spirituális témákat. Az elnök-püspök szeretné, ha a 
lelkészek számonkérésének kialakult rendje születne. 
Abaffy Zoltán egyetértett azzal, hogy a lelkésztovábbképzések becsatornázása a hittudományi 
egyetem alá jó irányba mutatna. 
A zsinat elfogadta a beszámolót. 
12.19 
A  harmadik  ülésen Abaffy  Zoltán elnökletével Az  alkotmányt  előkészítő  munkacsoport 
előterjesztése a preambulumról és az alkotmány szerkezetéről - a 11/2015. (V.29) számú Zsinati 
Határozat  alapján, előkészítő  elvi  vitára  kerül  sor, Solt-Száraz  Csenge,  zsinati  tag,  a 
munkacsoport vezetőjének előterjesztésében. 
Az  alkotmány  Bevezetésében  vagy  Preambulumában  kell  megfogalmazni  egyházunk  mai 
hitfelfogását. Ebben a teológiai bizottság állásfoglalását kérték, ez azonban nem készült még 
el. Az előterjesztő kiemelte, hogy ebben olyan megállapításoknak kell szerepelniük, mint hogy 
a  Magyarországi  Evangélikus  Egyház  Jézus  Krisztus  egyetlen  egyetemes,  keresztyén 
egyházának része, amely Krisztus testéhez tartozik. Egyedüli fejének Jézus Krisztust vallja, s a 
teljes Szentírás alapján hite kifejezőjéül az Apostoli Hitvallást, a Kis Kátét, a Nagy Kátét, az 
Ágostai Hitvallást, annak Apológiáját, a Schmalkaldeni Cikkeket és a Formula Concordiae-t 
fogadja el. 
„Identitásunkat  elsősorban  nem  valamitől  való  elhatárolódásban,  hanem  a  Krisztust  követő 
keresztyének egysége keresésének vágyában fogalmazzuk meg” – mondta az előterjesztő. – A 
jövő útja ugyanis az ökumenikus összefogás útja. Már nem tartja a katolikus egyház sem azt a 
tételét,  hogy  egy  pásztor  –  egy  nyáj  csak  úgy  valósulhat  meg,  ha  a  reformáció  egyházai 
visszatérnek  az  ősegyházba.  Nem  beolvadásra  kell  gondolnunk,  hanem  egymás  hitéből, 
tudásából,  eredményeiből,  pozitív  tapasztalataiból  kellene  épülnünk.  A  másik  felekezet 
álláspontjában meg kellene keresnünk azt, ami érték, anélkül, hogy azzal azonosulnánk, és ezért 
az értéket a másik felekezet tagjait tisztelnünk, értékelnünk. Meg kellene tanulnunk végre, hogy 
a másik felekezetű emberekben Krisztus arcát keressük, ne pedig az ellenpontot, ellenfelet. A 
tanítás  tisztasága  érdekében  újra  kellene  gondolnunk  a  liturgiánkat.  Luther  korában  az 
istentisztelet felépítése nem hasonlított a mai istentiszteleti rendhez. Természetesen figyelembe 
kell vennünk, hogy Luther korában nem volt más istentiszteleti forma, mint a mise, azonban 
felül kellene vizsgálnunk, hogy ez a rend nem hasznosabb-e. Ebben a körben ki kell térnünk a 
szentségek közül az úrvacsora szentségére. Azt tapasztalom, hogy egyházunkban viszonylag 
kevés olyan gyülekezet van, ahol minden héten van lehetőség úrvacsorára. Liturgiánkban ez 
úgy  van  feltüntetve,  mint  túlnyomó  részt  a  bűnbánat  és  a  bűnbocsánat  eszköze.  Azonban 
Krisztus a szereztetési igékben azt mondja: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” és „aki 
eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne”. E szentség nem 
kizárólag arra van, hogy bűnbánat esetén járuljunk az oltárhoz, hanem arra is, hogy Krisztus 
teste és vére erősítsen meg bennünket az örök életre, hogy életünk legyen, és békessége legyen 
a  szívünknek.  Ez  az  a  mennyei  kenyér,  mely  összeköt  bennünket.  Ezt  tudatosítani  kell  az 
egyháztagokban! Mi más állhatna igehirdetésünk középpontjában, minthogy egyedül Jézusban 
van az üdvösség, mégpedig az ő testében és vérében, az Úr szent asztalánál, az igében megélt 
úrvacsorai  közösségben.  Az  egyháznak  a  társadalom  felé  fokozottabb  nyitottságot  kellene 
tanúsítania. Fontos kitérnünk a szolidaritásra is, mely embertársaink felé kötelez bennünket. 
Felelősségvállalás  terén  és  anyagi  jellegű  kérdésekben  is.  Fontos,  hogy  kiemeljük, 
környezetünket  ajándékba  kaptuk,  hogy  arra  vigyázzunk.  Ezért  a  környezet  védelme,  a 

background image

felelősségteljes  gondolkodás  e  tekintetben  is  hangsúlyt  érdemel.  A  misszióra  nem  kívánok 
külön  kitérni.  Ez  ugyanis  olyan  neuralgikus  pont  egyházunkban,  hogy  csupán  megemlíteni 
kívánom.” 
Az alkotmány első részében szabályozni kellene az egyházi alapelveket, a második részben az 
egyház  szerkezeti  felépítését,  a  harmadikban  az  egyházi  szolgálattévőket,  a  negyedikben  a 
választásokat,  az  ötödikben  az  egyházi  szolgálat  külön  területeit,  a  hatodikban  az 
egyházfegyelmet,  a  hetedikben  a  háztartás  és  végül  a  nyolcadik  részben  befejező 
rendelkezéseket tárgyalnák. 
12.44 
Isó Zoltán pár teológiai megjegyzéssel (hitvallás, úrvacsora...stb.) gazdagította az eszmecserét. 
12.46 
A negyedik ülés Abaffy Zoltán elnökletével folytatódik. Előkészítő vita során megtárgyalásra 
kerül A  jogi  személyiség  törvényi  szabályozása  című  téma, Dobrovolni  Máté 
előterjesztésében. 
Az egyházi jogi személyiség újraszabályozásának kérdését többször, több testület is tárgyalta 
az  elmúlt  időszakban.  A  zsinat  a  2015.  májusi  ülésén,  az  elvi  vitában  többségi  szavazással 
előzetesen  egy  „A”  jelű  változatot  támogatott  azzal,  hogy  a  belső  egyházi  egyeztetéseket 
folytatni kell. Ezeken a belső egyházi egyeztetéseken azonban nem tudtak olyan konszenzusos 
álláspontot  kialakítani,  melyet  mind  az  egyházi  lelkészi  vezetők,  mind  a  téma  előkészítői 
egyöntetűen  támogatnának.  Így  jelenleg  nem  tudott  az  előterjesztő  a  zsinat  számára  olyan 
javaslatot benyújtani, mely már egy kiforrott megoldási mód részleteit tartalmazná. A zsinatnak 
a  bölcsességére  bízták,  hogy  válassza  ki  a  beadványban  szereplő  megoldási  módok  közül 
melyiknek  a  megvalósítási  részleteit  dolgozza  ki  a  törvényelőkészítő  bizottság.  A  javasolt 
változatok a 

mellékletünkben

 elolvashatóak. 

A  hozzászólók  közül  Sztrókay  András  említette,  hogy  jó  lenne,  ha  egyházunk  tanulna  a 
szervezeti modellek tekintetében olyan jól működő, kisebb közösségektől, akiknél a misszió 
révén tagokat tudnak megnyerni. 
Székács  György  országos  ügyész  hangsúlyozta,  hogy  az  előteresztés  nem  a  gyülekezetek 
lefaragásáról és leépítéséről szól, hanem az áttekinthetővé tételről. 
Roncz  Béla  gimnáziumigazgató  szerint  bár  az  élet  diktálja  úgy,  hogy  változtassunk,  de 
megkérdőjelezi azt, hogy egy készülő, állam által összeállított egyházi törvényre hivatkozva 
változtassunk. Annak van jövője, aki támaszkodik a hagyományaira. Szét kellene nézni, hogy 
az egyházközségeink között melyik milyen státuszban van és annak megfelelően kellene a jogi 
szabályozást átgondolni. 
Szabó  Szilárd  társult  evangélikus  egyházközségek  lelkészeként  elmondta,  hogy  a  jogi 
személyiség elvétele azt is maga után vonhatja, hogy ezek a gyülekezetek elsorvadnak. Saját 
példáját  hozta  fel,  hogy  Kaposszekcsőn  mennyire  motiváló  volt  a  felújításnál  az,  hogy  az 
emberek magukénak érezték az épületüket. 
Kiss  Miklós  megerősítette  Roncz  Béla  szavait,  és  hangsúlyozta,  hogy  a  győr-mosoni 
egyházmegye  is  csak  azt  a  variációt  tudja  támogatni,  amelyben  nem  veszítik  el  jogi 
személyiségüket a leányegyházak. 
Dobrovolni  Máté  a  kezelhető  jogi  struktúrát  emelte  ki  az  előterjesztésből.  Hátrányként 
említette, hogy a jogi személyiség elvesztésével a pályázati lehetőségek csökkenhetnek. 
Ittzés  András  szeretné,  ha  a  zsinat  meghatározna  egy  irányt,  ami  felé  a  továbbiakban  a 
tárgyalások folyhatnának. 
Roncz Béla  elmondta, hogy  az egyháznak belső  szabályaiban nem  kell igazodnia  az állami 
törvényekhez. 
Dobrovolni Máté szerint egy új szabályozás nem fogja az adminisztrációt csökkenteni. 
Székács  György szerint  ne  beszéljünk  jogfosztottságról,  és  ne  féljünk  attól,  hogy  jogok 
sérülnek. Most még csak előkészítő, elvi vitáról van szó. 

background image

13.32 
Szavazásra kerül sor.  
A D variáció mellett döntöttek. 
13.34 
Az ötödik ülésen Hafenscher Károly, a Zsinat lelkészi elnöke elnököl. Tárgy: Utak az oktatási 
intézmények missziós lehetőségei felé – kapacitás és stratégia – elvi, előkészítő vita, - zsinati 
határozat – a 2005. évi IV. törvény 104.§ (5) bekezdés a) pontja alapján. Előterjesztő:  Tölli 
Balázs
, a zsinat nem lelkészi alelnöke, az Oktatási és Nevelési Bizottság elnöke. 
Kialakult végleges álláspont nem jött létre, nem került beadásra az ezzel kapcsolatos anyag. 
20/2015. számmal határozati javaslatot hoztak a zsinati tagok, hogy a soron következő ülésen 
tárgyalják a témát. 
13.41 
A  hatodik  ülésen Hafenscher  Károly  elnökletével  az  Üllői  úti  székházunk  felújítási 
projektjéről tart tájékoztatót Benczúr László építész, országos presbiter. 
Megtudtuk, hogy a beruházás két részből áll: 1. KEOP pályázat keretében készülő energetikai 
korszerűsítés 2. Belső teljes felújítás és átalakítás. 
A  KEOP  pályázat  munkáinak  bonyolítására  és  megtervezésére  az  Alternatív  Energia 
Centrum  Kft.  
kapott  megbízást.  Már  2015  év  elején  jogerős  építési  engedély  volt,  ezért  a 
munkákat  meg  lehetett  kezdeni.  A  kivitelezésre  közbeszerzési  eljárás  keretében  a  Thermo 
Épgép Kft.
 kapott megbízást. A műszaki ellenőrzést az Épterv 96 Bt. végezte. 
A teljes épületet  az Országos Iroda 2015 január elejére kiürítette. Az irodák a szomszédos 
Üllői  út  25  számű  irodaházba  költöztek  át,  a  Luther  Kiadó,  valamint  a  könyvtár  és  levéltár 
raktárai egyéb helyekre kerültek. 
A beruházás II. ütemére (belső átalakítás és felújítás) 2014 decemberében nyújtották be építési 
engedély kérelmet.  A terveket  többszöri átdolgozás után a  BenczúrC Partner Építész Kft. 
készítette. Az Országos Presbitérium 2015 április elején hozott döntése alapján a benyújtott 
engedélyezési  tervekhez képest  lényeges változtatásokat  kellett végrehajtani,  ezért új  építési 
engedélyezési eljárást kellett kezdeményezni, valamint a már megkezdett kiviteli terveket is 
újra kellett kezdeni. 
Az I. ütem (KEOP pályázati munkák) 2015 januárban megkezdődött és már be is fejeződött. 
Változott közben a gépészeti és hűtési-fűtési rendszer. A kazánház és gépházak új koncepció 
szerint a 4. emeletre kerültek.  Az elektromos hálózat teljes cseréje a II. ütem során valósítható 
meg,  az  előkészítési  munkák  azonban  a  tetőre  szerelt  napelemek  miatt  már  elkészültek.  A 
kivitelező kiválasztásának előkészítése zajlik. 2016 év elejei kezdés esetén az épületbe az év 
végére be lehet majd költözni. 
Az elkészült I. ütem munkái összesen: bruttó 403.591.225 forintba kerültek, amelyből állami 
támogatás: 197.620.000 forint. 
13.50 
A hozzászólók a tartalmi részeket, belső átalakításokat illetően tettek fel kérdéseket. 
Benczúr  László  elmondta,  hogy  a  belső  építési  folyamat  még  zajlik,  de  az  Országos 
Presbitérium  határozatának  megfelelően  szeretnék  az  Északi  Püspökség  ideköltöztetését. 
Kiadható irodákra, szállásra nem lesz itt lehetőség. Szeretnék, ha ez a központ gyülekezetek 
számára elérhető lenne. A boltozatos pincerészben közösségi alkalmakat, rendezvényeket lehet 
majd  tartani.  Az  udvar  területét  üveggel  zárnák  le,  így  azt  bármilyen  idő  esetén  lehetne 
használni. Sok tárgyaló lenne, hogy az egyes munkaágak megfelelő módon tanácskozhassanak. 
13.59 
Ebédszünet. 
14.50 
A hetedik ülésen elnököl Hafenscher Károly. A Budapest Deák téri építkezésről előadást tart 
Benczúr László

background image

A kivitelezés megbízását a CONFECTOR Mérnökiroda Kft. a 2014 évben készített kiviteli 
tervek alapján meghirdetett közbeszerzési eljárás keretében nyerte el, mint egyetlen pályázatot 
benyújtó cég. 
A  műszaki-,  minden  szakágra  kiterjedő  -  ellenőrzésre  a  MEGALIT  Kft.  kapott  megbízást. 
Tekintettel  arra,  hogy  a  Deák  téri  Egyházközség  őt  képviselő  műszaki  ellenőrhöz  is 
ragaszkodott,  így  Szepesfalvy  Ákos  is  megbízást  kapott  az  építési  munkák  műszaki 
ellenőrzésére. 
A  kiviteli  tervek  alapján  készített  előzetes  tervezői  költségvetésből  látható  volt,  hogy  a 
beruházás túllépi az előzetesen megállapított kereteket, ezért Potzner Ferenc és fia Ádám a 
tervekben  csökkentéseket  hajtott  végre.  A  csökkentések  mértéke  a  beruházással  kapcsolatos 
igények betartása mellett nem lehetett akkora, hogy az Országos Presbitérium által elfogadott 
keretösszegbe  a  költségek  beleférjenek.  Ezt  igazolta  a  kivitelező  által  megadott  árajánlat  is. 
Ezért CONFECTOR a vállalási árából jelentős engedményeket tett, továbbá javaslattal élt egyes 
szerkezetek,  anyagok  és  berendezések  olcsóbb  kiváltására.  További  csökkentét  lehetett 
végrehajtani  egyes  tételek  belsőépítészeti  munkák  közé  átcsoportosításával.  A  beruházás 
sajátosságaiból adódik,  hogy  a kiállítás koncepcionális kialakítása és az  állandó kiállításhoz 
kapcsolódó  belsőépítészeti  tervek  csak  az  építési  munkák  terveinek  elkészülte  után 
kezdődhettek  meg  és  ez  azt  jelentette,  hogy  a  kivitelezés  közben  módosításokat  kellett 
végrehajtani és pótmunkákat elrendelni. 
Benczúr  László  elmondta,  hogy  a  kivitelezés  során  több  tényező  is  hátráltatta  a  folyamatos 
munkavégzést, sőt volt, amikor állt a munka, vagy engedélyeztetési gondok voltak. A munkák 
elhúzódása miatt a Deák téri gyülekezetet jelentős kár érte, hiszen az építkezésből származó 
korlátozásokat,  használhatatlan  udvart  a  lakók  és  irodák  folyamatos  akadályoztatását,  a 
gázellátás  hiányát,  a  felvonó  késedelmes  beüzemelését  nehezen  tudják  már  elviselni.  Jogos 
anyagi igényüket az Országos Presbitérium határozatában rendezte. 
A gyülekezet igényének megfelelően a kivitelező a könyvesboltot és a Kaláka üzletet olyan 
állapotra  hozza,  hogy  ideiglenes  működési  engedéllyel  mielőbb  megnyithatók  legyenek.  A 
végleges  közművek  biztosítása  esetén  a  múzeum  is  műszaki  szempontból  üzemeltethetővé 
válik és a használatbavételi engedély is beszerezhető. Azonban a belső berendezések, kiállítási 
bútorzat és installációs rendszer megvalósításának anyagi feltételei csak részben biztosítottak, 
mert sajnos a lehetséges pályázatokra benyújtott kérelmek egy részét elutasították. 
A múzeum Deák tér felőli homlokzata elkészült a rozsdamentes acéllemezből kimart betűkből 
álló feliratokkal ellátott zsalugáterekkel együtt, ami már most is csodálatát és elismerését váltja 
ki  az  arra  járóknak.  A  boltozatos  pice  területével  megnövelt  kiállító  termek  felújítva, 
korszerűsítve,  minőségi  anyagok  beépítésével  várja  a  múzeumi  berendezések  beépítéséhez 
szükséges anyag feltételeket.  
15.06 
Gáncs Péter megjegyezte, hogy a problémás dolgok egy részét lehetett volna látni, jó lett volna, 
ha a tervezésnél már látták volna. 
15.08 
Csorba János igazgató-lelkész helyett Ráskai Péter építész, vezető tervező adta elő a a Győri 
Insula Lutherana 
átalakításának fejleményei.  
Az  év  elején  életbe  lépett  új  jogszabálynak  megfelelően  elkészült  a  fejlesztési  területről  az 
előzetes  régészeti  dokumentáció,  melyet  a  Forster  Gyula  Nemzeti  Örökségvédelmi  és 
Vagyongazdálkodási  Központ  
készített  előzetes  egyeztetések  és  terv  alapján.  Az  egyik 
kutatógödörben téglaszerkezetű sánc-alapfal került napvilágra, emiatt három egymást követő 
lépcsőben  a  kutatás  kiterjesztésre  került.  A  további  feltárások  újabb  sánc-alapfal 
maradványokat tártak fel (1726-1730 évből származó téglákkal), illetve napvilágra került egy 
égetett  agyag  padozatú,  téglafalazatos  épület  maradványa  (1648-1651  évből  származó 

background image

téglákkal). A feltárt leletekkel kapcsolatban az illetékesek azt a döntést hozták, hogy azokat 
meg kell tartani, emiatt szükségessé vált a tornatermi épület áttervezése. 
Elkészültek  az  óvodaépülethez,  a  Rát  Mátyás  tér  2.  épület  felújításhoz,  az  Öregtemplom 
felújításához, a volt leányiskolai épület bontásához, a Kossuth L. u. 16. sz. épület felújításához, 
valamint  az  iskolaépület  felújításához  szükséges  szakértői  kutatási  anyagok,  illetve 
dokumentációk. A telekalakítási engedélyezés lezajlott, a telekegyesítés megtörtént.  
Az  Öregtemplom  területén  belül  vizsgálatokat  és  szakvéleményeket  kértek  be.  Az  ehhez 
kapcsolódó építési, és örökségvédelmi hatósági engedélye megszületett, az engedély jogerőre 
emelkedett, a kiviteli terv elkészült. 
A  templom  orgonájának  hangzó  részének  restaurálására  vonatkozó  munka  megindult,  az 
orgonarestaurátor kiválasztása megtörtént, a restaurálási engedély kézben van. 
A tornaterem sáncfal-maradványok miatti koncepció-módosítása, engedélyezése folyamatban 
van.  A  volt  leányiskola  bontási  engedélye  megszületett,  az  jogerőre  emelkedett.  A  Kossuth 
Lajos  utca  16.  szám  alatti  lakóépület  építési  engedélyének  terve  elkészült,  engedélyezésre 
benyújtották, a kiviteli terv készítése folyamatban. A meglévő iskolaépület átalakítás építési és 
örökségvédelmi  hatósági  engedély  tervének  készítése  folyamatban.   A  templomkert 
örökségvédelmi hatósági engedély tervének készítése szintén folyamatban.  
Az  előadás  során  alaprajzokat  is  láthattak  a  zsinati  tagok.  Most  vasárnap  10  órakor  ünnepi 
istentisztelet  és  közgyűlés  keretében  teszik  le  a  létesítmény  alapkövét.  Nem  épületenként 
raknak alapköveket, hanem az egész projektnek egy alapköve lesz. 
15.21 
Folytatódik  a  zsinat  a  nyolcadik  üléssel. Elnököl Rostáné-Piri  Magda,  a  Zsinat  lelkészi 
alelnöke.  Téma  lesz  a 2013.  évi  III.  törvény  a  Zelenka  Pál  Evangélikus  Szolidaritási 
Alap
ról –  a  szükségessé  vált  törvénymódosítások  –  általános  és  részletes  vitája. Muntag 
András
,  zsinati  tag,  az  alap  vezetője  terjeszti  elő  az  anyagot.  A  törvényhez  kapcsolódó 
módosításokat a zsinat elfogadta. 
15.37 
A  kilencedik  ülésen, Rostáné-Piri  Magda  elnökletével,  Buday-Malik  Adrienn  zsinati  tag 
előterjesztésében állásfoglalást szeretnének kiadni az Európai Protestáns Zsinatról. A 2015. 
január  30-  február  1.  között  megrendezésre  került  európai  protestáns  zsinati  küldöttek 
találkozóján  több  munkacsoportban,  majd  a  közös  fórumon  is  elhangzott  az  a  kérdés,  hogy 
szükséges-e  formalizálni  a  találkozót,  és  bizonyos  kiemelt  témák  tekintetében  van-e 
relevanciája egy európai szintű protestáns törvényhozó testületnek. 
Végül  az  Ökumenikus  és  Külügyi  Osztállyal,  egyházunk  külügyi  munkaágáért  felelős 
püspökével  és  országos  felügyelőnkkel  egyeztetettek  szerint  az  az  álláspont  fogalmazódott 
meg,  hogy  a  folyamatos  párbeszéd  és  együttműködés  fenntartása  mellett  nem  tartjuk 
szükségesnek  egy  ’európai  zsinat’  létrehozását.  A  3.  (következő)  GEKE  Zsinati  találkozó 
megvalósítása  ehelyett  hatékonyabbá  tehető  határozott  időre  létrehozott,  tematikus 
munkacsoportokon keresztül, bizonyos témákat megtárgyaljanak. 
A zsinat támogatta ezt a határozatot. 
16.11 
A tizedik ülésen Tölli Balázs vezetésével az Országos GAS ügyvivő éves jelentését Selmeczi 
Lajos Péter
, országos GAS ügyvivő távollétében fogadták el. 
16.12 
A tizenegyedik ülés zárt ülés volt, a Tényfeltáró Bizottság jelentését tárgyalták, Mirák Katalin 
előterjesztésében. 
 
 
 
 

background image

16.22 
Nemsokára  a 2015.  évi  Ordass  Lajos-  és  Prónay  Sándordíj  átadására  kerül  sor  a  fasori 
evangélikus templomban. Erről szólt Hafenscher Károly, aki mindenkit invitált az ünnepségre. 
A  kitüntetettek Keveházi  László  és  Gadó  Pál  valamint  felesége,  Gadó  Pálné  Csizmadia 
Éva
 lesznek. 
16.30 
A díjátadó előtt Gáncs Péter elnök-püspök szolgálatával a zsinati tagok áhítatban emlékeztek 
meg az elmúlt hetek terrortámadásainak áldozatairól. 

 

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
« 2017. október »
október
HKSzeCsPSzoV
1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031