Az egyház a bajbajutottak mellett
áll
Újra személyes jelenléttel ülésezett a zsinat
•
Szerző: Vitális Judit
•
Fotó: Magyari Márton
Az ukrajnai háború okozta megrendülés hatása alatt tanácskozott február 26-án – két
év után immár újra személyes jelenléttel – a Magyarországi Evangélikus Egyház XI.
Zsinata. A testület rendkívüli napirendi pontként az ülésszak legelején az orosz meg-
szállás miatt nehéz élethelyzetbe kerülő, menekülni kényszerülő embertársaink meg-
segítéséről hozott határozatot. A budapesti Üllői úti székház kápolnájában tartott ta-
nácskozáson mindazonáltal számos más, az egyház jövője és egysége szempontjából
fontos témát is tárgyaltak a küldöttek.
Nyitóáhítatában Csepregi Zoltán, az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) rektora
Zsolt 31,3-at idézte: „Légy pártfogóm és menedékem, siess, válts meg engem, Istenem!”
Arra hívta fel a figyelmet, hogy általában nem segíti a hatékonyságunkat, ha siettetnek
bennünket. Rámutatott, hogy a zsinat működésétől sem idegen az a kettősség, hogy
míg egyesek sürgetik egy-egy határozat meghozatalát, addig mások a kiérlelt döntést
tartják fontosnak. „Mi, emberek nem szeretjük, ha sürgetnek minket, mert ez az elma-
radásainkra emlékeztet bennünket. Velünk ellentétben a Mindenható nem sértődik meg
a siettetésen, sőt akár a kedvére is van ez” – fogalmazott Csepregi Zoltán. Amikor az
Urat sürgetjük, az tulajdonképpen a belé vetett bizalmunk kifejeződése. Az ad nekünk
alapot ehhez, hogy ígéretünk van arra: nem hagy minket magunkra a káosz közepén
sem.
A napirend elfogadása előtt új zsinati tagként Gombor Krisztián és Ittzés Gábor tett
esküt, valamint Mészáros Kornélia, a Fejér-Komáromi Egyházmegye küldötte mint a zsi-
nat új nem lelkészi jegyzője kapott megbízást.
Elkötelezettek a segítségnyújtásban
A két nappal korábban előállt háborús helyzet okán a zsinat teljes egyetértésben dön-
tött az Ukrajna orosz megszállása miatt nehéz élethelyzetbe kerülő, menekülni kény-
szerülő embertársaink megsegítéséről.
Az imádságos környezetben elfogadott határo-
zatban
rögzítették, hogy „a Magyarországi Evangélikus Egyház elkötelezett a bajba ju-
tottak megsegítése iránt”. Felkérték az országos irodát, hogy az egyházzal kapcsolatban
álló segítő szervezetekkel és az állami szervekkel együttműködve mérjék fel a
segítség-
nyújtás
lehetőségeit. A gyülekezeti tagokat, egyházközségeket, intézményeket pedig
arra bátorították, hogy az ukrajnai békéért való imádságok mellett lehetőségük szerint
szállás felajánlásával, adományozási szándékkal, önkéntes munkával vagy bármilyen tá-
mogatási formával vegyenek részt a segítő munkában.
A zsinat egyhangúlag döntött annak a széles körű konzultációs folyamatnak az elindítá-
sáról is, amelyhez a kiindulópontot az Északi Evangélikus Egyházkerület
Igazságot szólni
szeretetben
című nyilatkozata
jelenti. A folyamat összehangolásában a püspöki tanács,
a zsinat teológiai bizottsága és az EHE vesz részt.
A lelkészi életpálya korszakaihoz kötődő kérdések
A lelkészképzés helyzetéről és általában az
Evangélikus Hittudományi Egyetemen
folyó
munkáról Csepregi Zoltán rektor adott tájékoztatást. Több más hozzászólás mellett
Fábri György északi egyházkerületi felügyelő reflexiójában kritikus önvizsgálatra kérte
a zsinat tagjait. Azt a kérdést tette fel, vajon ki-ki a maga helyén mindent megtesz-e
azért, hogy „az elhívás előtt ne legyen akadály”, fel tud-e mutatni az egyház olyan vonzó
életpályamodellt, amely azt tükrözi, hogy az érintetteknek érdemes a lelkészi szolgálatot
választaniuk. A teológia vezetésétől pedig azt kérdezte, vajon kellő beágyazottsággal
rendelkezik-e az intézmény az egyházban, illetve foglalkozik-e eleget a közegyházi élet-
ben felvetődő kérdésekkel, problémákkal. Felszólalásában az északi felügyelő azt java-
solta a zsinat számára, hogy ne csak a „beszélgető egyház” jegyében folyjon a diskurzus
az EHE működéséről, hanem konkrét lépések is történjenek a lelkészképzés mélyreható
fejlesztése érdekében. Ezt szem előtt tartva a zsinat végül úgy határozott: felkéri az EHE
igazgatótanácsi feladatait ellátó országos presbitériumot, hogy a lelkészutánpótlással
kapcsolatos tényezők áttekintő vizsgálata nyomán készítsen egy konkrét előterjesztést
a zsinat május 27-ei ülésszakára a lelkészképzés fejlesztésének szakmai, tartalmi, köz-
egyházi és szervezeti lépéseiről.
Ugyancsak a lelkészi szolgálat állt a fókuszában annak a napirendi pontnak is, amelynek
során a lelkészi nyugdíjkorhatár módosításának elvi kérdéseit tárgyalta a testület. A
témát már az előző,
2021. november 26-ai ülésszakon
napirendre kívánták tűzni, akkor
azonban Prőhle Gergely előterjesztő, érzékelve a további egyeztetési igényt, végül
visszavonta a napirendi pontot. A témáról azóta számos egyeztetést tartottak különbö-
ző egyházkormányzati szinteken, amelyek folyományaként azt a javaslatot tette az or-
szágos presbitérium, hogy a nyugdíjba vonulás időpontja valamennyi lelkész esetén egy-
ségesen kerüljön meghatározásra, függetlenül attól, milyen tisztséget tölt be, illetve
gyülekezeti vagy intézményi alkalmazásában áll-e az illető lelkész.
A nyugdíjkorhatár módosítását az indokolja, hogy az állami szabályozás szerint a mun-
kavállalók a nyugdíjkorhatár elérése után a munkáltatóval történt megegyezés alapján
tetszés szerinti ideig dolgozhatnak tovább, ezt azonban a Magyarországi Evangélikus
Egyház (MEE) jelenlegi törvényei a gyülekezeti lelkészek számára csak hatvanhét éves
korukig teszik lehetővé. Az előterjesztés célja, hogy a törvénymódosítás nyomán mind
a szolgálatot vállalóknak, mind a szolgálatba állítóknak tágabb lehetőségei legyenek.
A hozzászólások során felvetődött, hogy vajon biztosan képes-e orvosolni ez a javaslat
a nem is olyan távoli jövőre prognosztizált lelkészhiányt, és valóban reménytelen-e a
szolgálat ellátása a nyugdíjas lelkészek továbbfoglalkoztatása nélkül. A felmerült észre-
vételek arra is kitértek, hogy egy ilyen döntés korlátozza a fiatal lelkészek lehetőségeit.
Egy másik nézőpont szerint viszont a lelkészi fizetésekben életkor szerint megmutatko-
zó különbségek egy kedvezőtlenebb anyagi helyzetben lévő gyülekezet esetében azt
eredményezhetik, hogy pusztán pénzügyi okokból nem fogják további szolgálatra kérni
az egyébként szeretett és megbecsült, ámde a nyugdíjkorhatárt elért lelkészt. További
reflexiók a szervezeti kultúrával összefüggésben a téma azon aspektusára irányították
a figyelmet, hogy milyen alapállásból fordul az egyház a szolgálattól való búcsúzás/el-
köszönés előtt álló lelkészekhez.
A szavazás során végül a zsinat – négy nem és hat tartózkodás mellett – egyetértett az
előterjesztésben megfogalmazott elvvel, és felkérte az előterjesztőt a javasolt törvény-
módosítás részleteinek kidolgozására.
Tág öleléssel működik az evangélikus diakónia
A protestáns tábori püspök 2020. és 2021. évi jelentéseinek tárgyalását – Jákób János
dandártábornok jelenlétének hiányában – elnapolták a zsinat májusi ülésszakára, arra
hivatkozva, hogy a tábori püspök és helyettese személyes jelenléte szükséges hozzá. Az
MEE Tényfeltáró Bizottsága 2021. évi jelentését és a következő évekre tervezett mun-
kákat Mirák Katalin bizottsági elnök ismertette. Beszámolóját a zsinat elfogadta.
A szeretetszolgálati szolgálat átfogó kérdéseiről, a rövid és középtávú fejlesztési lehe-
tőségekről Gregersen-Labossa György, a diakóniai bizottság elnöke és Kelemen Anna,
az MEE Országos Irodája Diakóniai Osztályának vezetője szólt. Mint elhangzott, míg
korábban elsősorban az idősek, illetve a fogyatékkal élők ellátásában volt érintett az
evangélikus diakónia, addig a tevékenysége ma már szinte minden szociális területet
lefed. Ezért (is) szükséges kidolgozni átfogó stratégiát. A zsinat azt kérte az előterjesz-
tőktől, hogy a 2022. novemberi ülésszakra készítsék el a program terveit.
Jogszabályi finomítások
Folytatódott az elvi előkészítő vita a belső egyházi jogi személyiség törvényi szabályo-
zása kérdésében. A korábbi ülésszakokon is tapasztalt módon ezúttal is markánsan el-
térő vélemények fogalmazódtak meg a tekintetben, hogy mely szervezeti egységek bír-
janak önkormányzatisággal, és ezt milyen feltétekhez kellene vagy lehetne kötni. A
2021. november 26-ai ülésszakon már született döntés arról, hogy azok az egyházköz-
ségi részek (leányegyházak, társegyházak), amelyek továbbra is igénylik, hogy belső ön-
álló jogi személyiséggel rendelkezzenek, erre vonatkozó kérvényüket az országos pres-
bitérium felé nyújthatják be. Az országos presbitériumnak azonban a jogértelmező bi-
zottság állásfoglalása alapján is feltételrendszerre van szüksége ahhoz, hogy ezt milyen
esetekben engedélyezzék. Ennek kidolgozására a zsinat 2022. december 31-ig kapott
határidőt, ily módon legkésőbb a novemberi ülésszakon határozatot kell majd hoznia
erről, ellenkező esetben az országos presbitérium határozza azt meg.
Szintén előkészítő elvi vitát folytatott a zsinat a választásokról és a szavazásról szóló
2005. évi VII. törvény felülvizsgálata, átdolgozása kapcsán. Dr. Ittzés András, a zsinat
nem lelkészi alelnöke előterjesztése nyomán a zsinat tárgyalt többek között az országos
felügyelő megválasztásának módjáról, az egyházközségi jelölőbizottságok tagjairól, az
általános tisztújítás időbeosztásáról, valamint a zsinati póttagok szerepéről is. A testület
tagjai több pont esetében is a jelenlegi szabályozás megtartása mellett foglaltak állást.
Törvénymódosítást három területen támogattak: ilyen módon nem lehet majd egymás
polgári törvénykönyv szerinti közeli hozzátartozóit az egyházi önkormányzatok elnök-
ségének tagjává választani, a bizottságok tagjainak jelölési folyamatába bevonják majd
az országos bizottsági elnököket, valamint meghatározzák az online ülésezések és tá-
volléti szavazások főszabályait is. Az illetékes munkacsoport a zsinat következő ülés-
szakára fogja kidolgozni a javasolt törvénymódosítást.
Intézményi és testvéri hálózat
A Magyarország Kormánya és az MEE között létrejött megállapodás időarányos végre-
hajtásáról Prőhle Gergely országos felügyelő tájékoztatta a zsinat tagjait. Emlékeztetett
arra, hogy a parókiák, közösségi terek esetében elsősorban a meglévő ingatlanállomány
felújítására, fejlesztésére koncentrálnak, az
óvodafejlesztési programban
pedig meglé-
vő óvodák bővítése, plusz csoportok indítása és új intézmények alapítása egyaránt sze-
repel a tervek között. Kérdésre válaszolva elmondta: az evangélikus kórház esetében
lezárult a közbeszerzési eljárás az építészek kiválasztása kapcsán, jelenleg arra várnak,
hogy döntsön a kormány a tervezéshez szükséges 1,2 milliárd forint megítéléséről. Az
ügyben a napokban Semjén Zsolt miniszterelnök-helyetteshez fordultak.
A bajor–magyar testvérkapcsolati szerződés meghosszabbítása kérdésében a zsinati
tagok megismerhették a megállapodás tervezett szövegét az ülésszakot megelőzően, a
február 26-ai tanácskozáson már nem tárgyalták a pontjait. A szavazás előtt Prőhle Ger-
gely arra kérte a zsinati tagokat, hogy ne rutinból szavazzanak a szerződés megkötésére,
nyugodtan fejezzék ki akár egyet nem értésüket is, vagy kérdezzenek, hiszen manapság
sokat hallunk az egyházi és világi közéletben is a nyugat-európai protestantizmus olyas-
fajta sajátosságairól, amelyek például a migránsválság, a társadalmi integráció kezelése
vagy az alternatív életvezetéssel kapcsolatban eltérnek a nálunk szokásostól. A testvér-
kapcsolati szerződésben az együttműködés terén – az eddig is ismert oktatási és diakó-
niai projekteken túl – olyan témákat is érintenek, mint a laikus munkatársak képzése, az
egyházzene és a roma integráció. Prőhle Gergely kiemelte: nem szükséges mindenben
automatikusan elfogadnunk egymás álláspontját, de nem szabad felhagynunk a folya-
matos testvéri beszélgetéssel, eszmecserével. Ezért arra biztatta a zsinatot, hogy bátran
vállalja az egyház továbbra is ezt a partnerséget.
Az előterjesztés után a zsinati tagok megtekintették azt a húszperces kisfilmet is, amely
az idén harmincéves testvérkapcsolatot mutatja be mindkét fél szemszögéből. A szava-
zás során végül a zsinat egyhangúlag jóváhagyta a szerződés meghosszabbítást. Az MEE
és a Bajorországi Evangélikus Egyház 1992-ben kötött testvérkapcsolati szerződést. Ezt
legutóbb 2015. március 19-én újították meg. Az új megállapodás ennek folytatása. A
szerződés 2030. december 31-ig lesz hatályban.
A következő zsinati ülésszakot május 27-én tartják.