Bejelentkezés


Elfelejtett jelszó?
 

A Zsinati hitvallás (1992)

Zsinati hitvallás (1992).pdf — PDF document, 34Kb

Fájl tartalma ( Teljes képernyő )
background image

EVANGÉLIKUSOK VAGYUNK 

 

 

A  Magyarországi  Evangélikus  Egyház  Jézus  Krisztus  egyházának  részegyháza,  az  evangélikusság  világméretű 

családjának  tagja,  hálát  ad  Urának,  hogy  mindeddig  megőrizte  és  abban  a  biztos  reménységben  és  örömben  él,  hogy  a 
jövőben is megtartja. A Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinata (1991-től) mind a folyamatosságot, mind a megújulást 
fontosnak  tartja,  amikor  újra  fogalmazza  szolgálatának  rendjét  zsinati  munkája  során.  Őseink  a  reformáció  idején  is 
hangsúlyozták  az  első  15  évszázad  örökségét,  noha  élesen  bírálták  is  az  egyházban  tapasztalt  visszaéléseket.  A  múlt 
kincseinek őrzése és a javítás egyaránt jelentős volt. Ez ma is példaértékű. Hitték, hogy a Szentlélek megőrzi és megújítja az 
egyházat. 
Hitünket elsősorban az „egyedül Krisztus” (solus Christus) megvallása határozza meg. Mi is valljuk: „nincs üdvösség senki 
másban,  mert  nem  is  adatott  az  embereknek  az  ég  alatt  más  név,  amely  által  üdvözülhetnénk”  (ApCsel  4,12).  Ez  hitünk 
középpontjának tekinthető ma is gyülekezeteinkben. Valljuk a reformáció három másik alapelvét is : „egyedül a Szentírás” 
(sola  Scriptura),  „egyedül  kegyelemből”  (sola  gratia),  „egyedül  hit  által”  (sola  fide).  Ezek  az  alapvető  hitvallások  ma  is 
összekötnek  minket  a  protestantizmus  nagy  családjával.  Az  első  évezredbeli  ökumenikus  hitvallások  pedig  összekötnek  a 
történelmi keresztyénség három nagy ágával: az orthodoxiával, a római katolicizmussal és az anglikanizmussal. 
 

Ma  is  mértékadó  számunkra  az  Ágostai  Hitvallás  és  Védőirata,  élő  kincsünk  a  Kis-  és  Nagykáté,  és  a  Konkordia 

könyv  minden  irata.  Ezek  a  hitvallásaink  segítenek  Jézus  Krisztushoz  igazodni,  ugyanakkor  arra  indítanak,  hogy  mi  is 
kövessük  Őt  és  kortársainknak  megvalljuk:  Jézus  Krisztus  Úr!  Gondozzuk  az  evangéliumi  keresztyének  kegyességének 
életformáit, a személyes és közösségi bibliaolvasást, az imádságot és gyakoroljuk a személyes elkötelezettségű hívő életet. 

 
 

KÜLDETÉSÜNK 

 

 

Hisszük,  hogy  Jézus  Krisztus  követésében  Isten  egész  népe  –  ki-ki  elhívatása  szerint  –  hallgatja  és  hirdeti  az 

evangéliumot  Isten  törvényével  együtt  abban  a  bizonyosságban,  hogy  Isten  igéje  élő  és  ható  és  a  Szentlélek  munkáján 
keresztül képes hitet és új életet teremteni ma is. 
 

Hisszük  és  tapasztaljuk,  hogy  Isten  egész  népe  –  ki-ki  elhívatása  szerint  –  él  és  szolgál  az  evangéliumot  hordozó 

szentségekkel, tanul és nevelődik, tanít és nevel. Valljuk, hogy a missziói parancsban a keresztelés és tanítás együtt jár (Mt 
28). A tanításhoz tartozik a nevelés feladata is: az emberformálás. 
 

Egyházunk  nem  e  világhoz  igazodik,  de  keresi  azt,  ami  Isten  kinyilatkoztatott  akarata  számunkra  e  világban  (Róm 

12,2).  Ezért  kell  figyelembe  vennünk  környezetünket,  korunkat,  a  helyi  és  időbeli  tényezőket.  Tudatosan  vállaljuk,  amiért 
Jézus imádkozott: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” (Jn 17,15). 
 

Hitünk alapján végezzük a szeretet cselekedeteit Jézus kicsinyei között: az árvák, özvegyek, betegek, elesettek között, 

de  Urunkat  szolgáljuk  minden  rossz  megelőzésében  is.  Luther  Mártonnal  valljuk:  „A  hit  nem  kérdezi,  kell-e  cselekednie  a 
jót,  de  még  meg  sem  kérdeztük,  ő  már  meg  is  cselekedte”.  Tisztában  vagyunk  korlátainkkal,  erőtlenségeinkkel,  de  jelt 
akarunk adni Krisztusról, akinek szolgálatában állunk, aki erősebb minden bűnnél, bajnál, betegségnél, sőt még a halálnál is, 
és aki új eget és új földet ígér. Az Ő erejével merünk és tudunk szembeszállni a romlás erőivel. Az emberek nyomorúsága, 
elesettsége  éppenúgy  állandó  feladatot  jelent  számunkra,  mint  a  jólét  kísértései,  hiszen  arra  a  szolgálatra  hívunk,  hogy  az 
embereket mindkétféle kísértéstől megőrizni igyekezzünk. 

 
 

FELELŐSSÉGÜNK – KÖZÖSSÉGVÁLLALÁSUNK 

 

 

Isten előtti felelősségünk kötelez arra, hogy testvérként tekintsünk minden emberre. 

 

Egyházunk  tagjainak  jelentős  része  él  szórványban  más  felekezetű  testvérek  között.  Szeretettel,  megbecsüléssel 

fordulunk szórványban élő híveinkhez és kérjük, őrizzék meg hitüket, evangélikus örökségüket. 
 

Elfogadó  és  adakozó  egyháznak  tudjuk  magunkat  a  világ  keresztyénségében.  Szívesen  tanulunk  másoktól  és 

bizonyosak vagyunk abban, hogy mi is tudunk adni lelki értékeket testvéregyházaknak. 
 

Közösségben  vagyunk az Egyházak Világtanácsa tagegyházaival, velük együtt  valljuk: Jézus Krisztus Úr, Megváltó 

és velük együtt hiszünk a Szentháromság Istenben. 
Közösségben  vagyunk  a  Lutheránus  Világszövetség  tagegyházaival  az  ősi  reformátori  hitbeli  kincsek  alapján  és 
századunkban megtapasztalt kölcsönös, építő kapcsolataink révén. 
 

Felelősséget  érzünk  az  Európai  Egyházak  Konferenciája  tagegyházai  iránt,  jelentősnek  tekintjük  ezt  a  felekezetközi 

szervezetet mind az új Európa, mind az új világrend kialakulásának folyamatában. 
 

Szeretettel figyelünk hazai testvéregyházaink életére és munkájára: a református egyházra, amellyel Magyarországon 

a  reformáció  kezdeteitől  sorsközösség,  helyenként  szószék-  és  úrvacsora-közösség  köt  össze,  a  római  katolikus  egyházra, 
amellyel  a  2.  Vatikáni  Zsinat  óta  a  régebbinél  jobb  kapcsolatok  kötnek  össze,  a  gazdag  liturgiájú  orthodox  egyházra  és  a 
kisebb  protestáns  közösségekre  is.  A  magunk  részéről  jó  kapcsolatokra  törekszünk  a  magyarországi  keresztyénség  minden 
ágával. Ez a testvéri közösség erősítheti mai missziói szolgálatunkat, közös Urunkról szóló bizonyságtételünket. 
 

Testvéri  szeretettel  vagyunk  a  zsidó  hitközösség  iránt  is,  a  közös  Szentírás  (Ószövetség)  és  a  közös  múltbeli 

gyökereink alapján. 
 

Párbeszédre  készen  fordulunk  a  hazánkban  új  jelenségnek  számító  más  vallások  képviselői  felé  (buddhisták, 

hinduisták stb.), tudva, hogy nekik is tartozunk az evangéliummal. 
 

Több  nemzetiségű  egyház  vagyunk,  ezért  különös  felelősséget  érzünk  a  magyarországi  nemzetiségek  és  a  környező 

background image

országok  népei  iránt.  Vannak  gyülekezeteink,  ahol  rendszeresen  tartunk  szlovák,  illetve  német  istentiszteleteket, 
szertartásokat, lelkigondozást. Nem feledkezünk meg a határainkon túl élő magyar testvéreinkről és felismertük az egyházak 
hídépítő szerepét a századvég bonyolult  helyzetében. Iránymutatónak tartjuk az apostoli  figyelmeztetést:  „Legyetek készen 
mindenkor  számot  adni  mindenkinek  a  bennetek  élő  reménységről,  de  tegyétek  ezt  szelíden  és  tisztelettudóan.”  (1Pt 3,15–
16). 

 
 

EGYHÁZI TÖRVÉNYEINK ÉRTELME 

 

 

A jelenlegi Zsinatunk által hozott egyházi törvényeink életünk és szolgálatunk jó rendje érdekében szükségesek, hogy 

tisztán  és  igazán  hirdethessük  az  evangéliumot,  Krisztus  rendelése  szerint  éljünk  a  szentségekkel,  hatékony  legyen 
szeretetszolgálatunk, botránkozás és rendetlenség mindezt meg ne erőtlenítse. 
 

Evangélikus testvéregyházainkkal egyek vagyunk abban, hogy a rend és a törvény nem öncél, hanem mindig csupán 

eszköz ahhoz, hogy Jézus Krisztus szabadító és megújító munkája folyjék az egyház által e világban. 
Örömünknek adunk kifejezést, amiért az 1990. évi IV. törvény és a Magyar Köztársaság Alkotmánya új helyzetet teremtett 
országunkban az állam és egyház valódi szétválasztása tekintetében és ezáltal újra visszanyertük autonómiánkat. 
 

Az  államtól  való  szétválásunk  nem  jelenti  azt,  hogy  egyházunk  többé  már  nem  tudja  magát  a  társadalom  szerves 

részének. Itt akarunk élni és értékeinkkel szolgálni. 
 

Egyházi  törvényeinknek  nem  tulajdonítunk  tévedhetetlen  jelleget,  de  azt  valljuk,  hogy  az  egyházi  élet  és  szolgálat 

számára jó rendet biztosíthatnak. Az egyházi törvények biztosítéka az egyház autonómiája, amelyet évszázados demokratikus 
gyakorlat, valamint a szabadságjogok kiteljesítése tesz lehetővé. Egyházunk egyház kíván maradni a jövőben is.  
 

Egyházunk  a  hitélet  körébe  tartozó  munkálkodás  mellett  kulturális,  nevelési-oktatási,  szociális-egészségügyi 

tevékenységével, valamint a nemzeti tudat ápolásával jelentős szerepet kíván betölteni az ország életében. Ezért tudatosan és 
önként  szánjuk  el  magunkat  az  érvényes  egyházi  törvények  megtartására  mindaddig,  amíg  egy  új  Zsinat  azokat  meg  nem 
változtatja.  A  jórend  szükségességéről  meggyőződve  magunkra  nézve  elismerjük  egyházi  törvényeink  kötelező  erejét  és 
azokat minden kényszer nélkül önként teljesítjük. 
 

Mindezt  a  Szentírás  intése  alapján  valljuk:  „Éljetek  méltón  ahhoz  az  elhívatáshoz,  amellyel  elhívattatok,  teljes 

alázatossággal,  szelídséggel  és  türelemmel;  viseljétek  el  egymást  szeretettel,  igyekezzetek  megtartani  a  Lélek  egységét  a 
békesség kötelékével. Egy a test és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is; egy az Úr, egy a hit, egy a 
keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek, ő van mindenek felett, és mindenek által és mindenekben.” (Ef 4,1–6). 
 
 

(1992)

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
« 2018. április »
április
HKSzeCsPSzoV
1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30