Tudósítás a XI/10. zsinati ülésszakról

Az egyház a bajbajutottak mellett 
áll 

Újra személyes jelenléttel ülésezett a zsinat 

• 

Szerző: Vitális Judit 

• 

 Fotó: Magyari Márton 

Az ukrajnai háború okozta megrendülés hatása alatt tanácskozott február 26-án – két 
év után  immár újra személyes jelenléttel –  a Magyarországi Evangélikus Egyház XI. 

Zsinata. A testület rendkívüli napirendi pontként az ülésszak legelején az orosz meg-
szállás miatt nehéz élethelyzetbe kerülő, menekülni kényszerülő embertársaink meg-

segítéséről hozott határozatot. A budapesti Üllői úti székház kápolnájában tartott ta-
nácskozáson mindazonáltal számos más, az egyház jövője és egysége szempontjából 
fontos témát is tárgyaltak a küldöttek. 

Nyitóáhítatában Csepregi Zoltán, az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) rektora 
Zsolt 31,3-at idézte: „Légy pártfogóm és menedékem, siess, válts meg engem, Istenem!” 
Arra hívta fel a figyelmet, hogy általában nem segíti a hatékonyságunkat, ha siettetnek 

bennünket. Rámutatott, hogy a zsinat működésétől sem idegen az a kettősség, hogy 
míg egyesek sürgetik egy-egy határozat meghozatalát, addig mások a kiérlelt döntést 

tartják fontosnak. „Mi, emberek nem szeretjük, ha sürgetnek minket, mert ez az elma-
radásainkra emlékeztet bennünket. Velünk ellentétben a Mindenható nem sértődik meg 

a siettetésen, sőt akár a kedvére is van ez” – fogalmazott Csepregi Zoltán. Amikor az 
Urat sürgetjük, az tulajdonképpen a belé vetett bizalmunk kifejeződése. Az ad nekünk 
alapot ehhez, hogy ígéretünk van arra: nem hagy minket magunkra a káosz közepén 

sem. 

A  napirend  elfogadása  előtt  új  zsinati  tagként  Gombor  Krisztián  és  Ittzés  Gábor  tett 
esküt, valamint Mészáros Kornélia, a Fejér-Komáromi Egyházmegye küldötte mint a zsi-
nat új nem lelkészi jegyzője kapott megbízást. 

Elkötelezettek a segítségnyújtásban 

A két nappal korábban előállt háborús helyzet okán a zsinat teljes egyetértésben dön-
tött az Ukrajna orosz megszállása miatt nehéz élethelyzetbe kerülő, menekülni kény-
szerülő embertársaink megsegítéséről. 

Az imádságos környezetben elfogadott határo-

zatban

 rögzítették, hogy „a Magyarországi Evangélikus Egyház elkötelezett a bajba ju-

tottak megsegítése iránt”. Felkérték az országos irodát, hogy az egyházzal kapcsolatban 
álló segítő szervezetekkel és az állami szervekkel együttműködve mérjék fel a 

segítség-

nyújtás 

lehetőségeit.  A  gyülekezeti  tagokat,  egyházközségeket,  intézményeket  pedig 

arra bátorították, hogy az ukrajnai békéért való imádságok mellett lehetőségük szerint 

szállás felajánlásával, adományozási szándékkal, önkéntes munkával vagy bármilyen tá-
mogatási formával vegyenek részt a segítő munkában. 

A zsinat egyhangúlag döntött annak a széles körű konzultációs folyamatnak az elindítá-
sáról is, amelyhez a kiindulópontot az Északi Evangélikus Egyházkerület 

Igazságot szólni 

szeretetben

 című nyilatkozata

 jelenti. A folyamat összehangolásában a püspöki tanács, 

a zsinat teológiai bizottsága és az EHE vesz részt. 

A lelkészi életpálya korszakaihoz kötődő kérdések 

A lelkészképzés helyzetéről és általában az 

Evangélikus Hittudományi Egyetemen

 folyó 

munkáról  Csepregi  Zoltán  rektor  adott  tájékoztatást.  Több  más  hozzászólás  mellett 
Fábri György északi egyházkerületi felügyelő reflexiójában kritikus önvizsgálatra kérte 
a zsinat tagjait. Azt a kérdést tette fel, vajon ki-ki a maga helyén mindent megtesz-e 
azért, hogy „az elhívás előtt ne legyen akadály”, fel tud-e mutatni az egyház olyan vonzó 
életpályamodellt, amely azt tükrözi, hogy az érintetteknek érdemes a lelkészi szolgálatot 
választaniuk. A teológia vezetésétől pedig azt kérdezte, vajon kellő beágyazottsággal 
rendelkezik-e az intézmény az egyházban, illetve foglalkozik-e eleget a közegyházi élet-
ben felvetődő kérdésekkel, problémákkal. Felszólalásában az északi felügyelő azt java-
solta a zsinat számára, hogy ne csak a „beszélgető egyház” jegyében folyjon a diskurzus 
az EHE működéséről, hanem konkrét lépések is történjenek a lelkészképzés mélyreható 
fejlesztése érdekében. Ezt szem előtt tartva a zsinat végül úgy határozott: felkéri az EHE 

igazgatótanácsi  feladatait  ellátó  országos  presbitériumot,  hogy  a  lelkészutánpótlással 
kapcsolatos tényezők áttekintő vizsgálata nyomán készítsen egy konkrét előterjesztést 

a zsinat május 27-ei ülésszakára a lelkészképzés fejlesztésének szakmai, tartalmi, köz-

egyházi és szervezeti lépéseiről. 

Ugyancsak a lelkészi szolgálat állt a fókuszában annak a napirendi pontnak is, amelynek 
során  a  lelkészi  nyugdíjkorhatár  módosításának  elvi  kérdéseit  tárgyalta  a  testület.  A 
témát már az előző, 

2021. november 26-ai ülésszakon

 napirendre kívánták tűzni, akkor 

azonban  Prőhle  Gergely  előterjesztő,  érzékelve  a  további  egyeztetési  igényt,  végül 

visszavonta a napirendi pontot. A témáról azóta számos egyeztetést tartottak különbö-
ző egyházkormányzati szinteken, amelyek folyományaként azt a javaslatot tette az or-
szágos presbitérium, hogy a nyugdíjba vonulás időpontja valamennyi lelkész esetén egy-
ségesen  kerüljön  meghatározásra,  függetlenül  attól,  milyen  tisztséget  tölt  be,  illetve 

gyülekezeti vagy intézményi alkalmazásában áll-e az illető lelkész. 

A nyugdíjkorhatár módosítását az indokolja, hogy az állami szabályozás szerint a mun-
kavállalók a nyugdíjkorhatár elérése után a munkáltatóval történt megegyezés alapján 
tetszés szerinti ideig dolgozhatnak tovább, ezt azonban a Magyarországi Evangélikus 
Egyház (MEE) jelenlegi törvényei a gyülekezeti lelkészek számára csak hatvanhét éves 
korukig teszik lehetővé. Az előterjesztés célja, hogy a törvénymódosítás nyomán mind 
a szolgálatot vállalóknak, mind a szolgálatba állítóknak tágabb lehetőségei legyenek. 

A hozzászólások során felvetődött, hogy vajon biztosan képes-e orvosolni ez a javaslat 
a nem is olyan távoli jövőre prognosztizált lelkészhiányt, és valóban reménytelen-e a 
szolgálat ellátása a nyugdíjas lelkészek továbbfoglalkoztatása nélkül. A felmerült észre-
vételek arra is kitértek, hogy egy ilyen döntés korlátozza a fiatal lelkészek lehetőségeit. 
Egy másik nézőpont szerint viszont a lelkészi fizetésekben életkor szerint megmutatko-
zó különbségek egy kedvezőtlenebb anyagi helyzetben lévő gyülekezet esetében azt 
eredményezhetik, hogy pusztán pénzügyi okokból nem fogják további szolgálatra kérni 
az egyébként szeretett és megbecsült, ámde a nyugdíjkorhatárt elért lelkészt. További 
reflexiók a szervezeti kultúrával összefüggésben a téma azon aspektusára irányították 
a figyelmet, hogy milyen alapállásból fordul az egyház a szolgálattól való búcsúzás/el-
köszönés előtt álló lelkészekhez. 

A szavazás során végül a zsinat – négy nem és hat tartózkodás mellett – egyetértett az 
előterjesztésben megfogalmazott elvvel, és felkérte az előterjesztőt a javasolt törvény-
módosítás részleteinek kidolgozására. 

Tág öleléssel működik az evangélikus diakónia 

A protestáns tábori püspök 2020. és 2021. évi jelentéseinek tárgyalását – Jákób János 
dandártábornok jelenlétének hiányában – elnapolták a zsinat májusi ülésszakára, arra 
hivatkozva, hogy a tábori püspök és helyettese személyes jelenléte szükséges hozzá. Az 
MEE Tényfeltáró Bizottsága 2021. évi jelentését és a következő évekre tervezett mun-
kákat Mirák Katalin bizottsági elnök ismertette. Beszámolóját a zsinat elfogadta. 

A szeretetszolgálati szolgálat átfogó kérdéseiről, a rövid és középtávú fejlesztési lehe-

tőségekről Gregersen-Labossa György, a diakóniai bizottság elnöke és Kelemen Anna, 
az MEE Országos Irodája Diakóniai Osztályának vezetője szólt. Mint elhangzott, míg 

korábban elsősorban az idősek, illetve a fogyatékkal élők ellátásában volt érintett az 
evangélikus diakónia, addig a tevékenysége ma már szinte minden szociális területet 

lefed. Ezért (is) szükséges kidolgozni átfogó stratégiát. A zsinat azt kérte az előterjesz-
tőktől, hogy a 2022. novemberi ülésszakra készítsék el a program terveit. 

Jogszabályi finomítások 

Folytatódott az elvi előkészítő vita a belső egyházi jogi személyiség törvényi szabályo-
zása kérdésében. A korábbi ülésszakokon is tapasztalt módon ezúttal is markánsan el-
térő vélemények fogalmazódtak meg a tekintetben, hogy mely szervezeti egységek bír-
janak  önkormányzatisággal,  és  ezt  milyen  feltétekhez  kellene  vagy  lehetne  kötni.  A 
2021. november 26-ai ülésszakon már született döntés arról, hogy azok az egyházköz-
ségi részek (leányegyházak, társegyházak), amelyek továbbra is igénylik, hogy belső ön-
álló jogi személyiséggel rendelkezzenek, erre vonatkozó kérvényüket az országos pres-
bitérium felé nyújthatják be. Az országos presbitériumnak azonban a jogértelmező bi-
zottság állásfoglalása alapján is feltételrendszerre van szüksége ahhoz, hogy ezt milyen 
esetekben engedélyezzék. Ennek kidolgozására a zsinat 2022. december 31-ig kapott 
határidőt, ily módon legkésőbb a novemberi ülésszakon határozatot kell majd hoznia 
erről, ellenkező esetben az országos presbitérium határozza azt meg. 

Szintén előkészítő elvi vitát folytatott a zsinat a választásokról és a szavazásról szóló 

2005. évi VII. törvény felülvizsgálata, átdolgozása kapcsán. Dr. Ittzés András, a zsinat 
nem lelkészi alelnöke előterjesztése nyomán a zsinat tárgyalt többek között az országos 

felügyelő megválasztásának módjáról, az egyházközségi jelölőbizottságok tagjairól, az 

általános tisztújítás időbeosztásáról, valamint a zsinati póttagok szerepéről is. A testület 

tagjai több pont esetében is a jelenlegi szabályozás megtartása mellett foglaltak állást. 

Törvénymódosítást három területen támogattak: ilyen módon nem lehet majd egymás 
polgári törvénykönyv szerinti közeli hozzátartozóit az egyházi önkormányzatok elnök-
ségének tagjává választani, a bizottságok tagjainak jelölési folyamatába bevonják majd 

az országos bizottsági elnököket, valamint meghatározzák az online ülésezések és tá-

volléti szavazások főszabályait is. Az illetékes munkacsoport a zsinat következő ülés-
szakára fogja kidolgozni a javasolt törvénymódosítást. 

Intézményi és testvéri hálózat 

A Magyarország Kormánya és az MEE között létrejött megállapodás időarányos végre-

hajtásáról Prőhle Gergely országos felügyelő tájékoztatta a zsinat tagjait. Emlékeztetett 
arra, hogy a parókiák, közösségi terek esetében elsősorban a meglévő ingatlanállomány 

felújítására, fejlesztésére koncentrálnak, az 

óvodafejlesztési programban

 pedig meglé-

vő óvodák bővítése, plusz csoportok indítása és új intézmények alapítása egyaránt sze-
repel a tervek között. Kérdésre válaszolva elmondta: az evangélikus kórház esetében 
lezárult a közbeszerzési eljárás az építészek kiválasztása kapcsán, jelenleg arra várnak, 
hogy döntsön a kormány a tervezéshez szükséges 1,2 milliárd forint megítéléséről. Az 
ügyben a napokban Semjén Zsolt miniszterelnök-helyetteshez fordultak. 

A  bajor–magyar  testvérkapcsolati  szerződés  meghosszabbítása  kérdésében  a  zsinati 
tagok megismerhették a megállapodás tervezett szövegét az ülésszakot megelőzően, a 

február 26-ai tanácskozáson már nem tárgyalták a pontjait. A szavazás előtt Prőhle Ger-

gely arra kérte a zsinati tagokat, hogy ne rutinból szavazzanak a szerződés megkötésére, 

nyugodtan fejezzék ki akár egyet nem értésüket is, vagy kérdezzenek, hiszen manapság 

sokat hallunk az egyházi és világi közéletben is a nyugat-európai protestantizmus olyas-
fajta sajátosságairól, amelyek például a migránsválság, a társadalmi integráció kezelése 
vagy az alternatív életvezetéssel kapcsolatban eltérnek a nálunk szokásostól. A testvér-

kapcsolati szerződésben az együttműködés terén – az eddig is ismert oktatási és diakó-

niai projekteken túl – olyan témákat is érintenek, mint a laikus munkatársak képzése, az 
egyházzene és a roma integráció. Prőhle Gergely kiemelte: nem szükséges mindenben 
automatikusan elfogadnunk egymás álláspontját, de nem szabad felhagynunk a folya-
matos testvéri beszélgetéssel, eszmecserével. Ezért arra biztatta a zsinatot, hogy bátran 

vállalja az egyház továbbra is ezt a partnerséget. 

Az előterjesztés után a zsinati tagok megtekintették azt a húszperces kisfilmet is, amely 
az idén harmincéves testvérkapcsolatot mutatja be mindkét fél szemszögéből. A szava-
zás során végül a zsinat egyhangúlag jóváhagyta a szerződés meghosszabbítást. Az MEE 
és a Bajorországi Evangélikus Egyház 1992-ben kötött testvérkapcsolati szerződést. Ezt 
legutóbb 2015. március 19-én újították meg. Az új megállapodás ennek folytatása. A 
szerződés 2030. december 31-ig lesz hatályban. 

A következő zsinati ülésszakot május 27-én tartják.