Magyarországi Evangélikus Egyház
Jogértelmező Testülete
A Magyarországi Evangélikus Egyház Jogértelmező Testület saját hatáskörben az
alábbi jogértelmezési állásfoglalást adja ki.
I.
A Jogértelmező Testülethez egy konkrét Egyházi Bírósági ítélet tekintetében tettek fel
kérdéseket, mellyel kapcsolatban a Jogértelmező Testület az alábbiakat mondja ki.
A Jogértelmező Testület hatásköre az egyházi jogszabályok esetleges értelmezésére terjed ki,
de semmiképpen nem terjedhet ki egy egyházi bírósági ítéletben megfogalmazott bírói
jogértelmezés, indokolás felülvizsgálatára, a bírói ítélet értelmezésére.
A Magyarország Evangélikus Egyház Bírósága minden egyéb testülettől független, jogerős
ítélete az érintett személyekre kötelező és végrehajtható, ellene jogorvoslatnak nincs helye,
azt a Jogértelmező Testület esetlegesen sem értelmezheti. A Jogértelmező Testület a fentiekre
tekintettel nem foglal és nem is foglalhat állást egy adott bírósági ítélet indokolása, így bírói
jogértelmezése, jogalkalmazása tekintetében.
Természetesen egy bírósági ítélet kapcsán megfogalmazódhatnak további kételyek, vagy attól
eltérő értelmezése lehet valamely evangélikus egyháztagnak, vagy tisztségviselőnek, illetve
evangélikus szervezetnek egy adott jogszabályhely értelmezése tekintetében, azonban itt is a
kérdést csak úgy lehet feltenni helyesen – a bíróság adott ítéletét tiszteletben tartva -, hogy
kizárólag csak egy jogszabályhely értelmezésével lehet a Testülethez fordulni, nem pedig a
bírósági jogesetre hivatkozva.
A Jogértelmező Testület egyébként nem köteles minden megkeresésre válaszolni,
jogértelmező állásfoglalását sem konkrét ügyekben adja ki, hanem abban az esetben, ha egy
kérdéses jogszabályhely értelmezése valóban eltérő jogértelmezési, jogalkalmazási
álláspontokat eredményezhet és az adott jogértelmezés fontosabb vagy lényegesebb
jogszabályhelyek, jogintézmények tekintetében tudnak általános iránymutatást adni.
II.
A Jogértelmező Testület korábban általános jellegű állásfoglalást adott ki az egyházi
tisztségek betöltésével kapcsolatban az a Magyarországi Evangélikus Egyházról szóló 1997.
évi I. tv. 13. §-nak értelmezése tekintetében.
A fenti jogszabályhely az alábbiakat mondja ki:
„A Magyarországi Evangélikus Egyház tagja az a magyar állampolgár és Magyarországon
élő személy, aki keresztségben részesült az evangélikus egyháznak a Szentíráson alapuló
hitvallásos tanítását elfogadja, vallja, és képességei szerint megtartja.” [Egyháztörvény 13.§]
2
2
A fenti jogszabályhely további értelmezéseként kérdésként merül fel, hogy „a keresztségben
részesült” kifejezés úgy értelmezendő-e, hogy az kizárólag az evangélikus szertartás szerinti
keresztség meglétét kívánja-e meg.
A Jogértelmező Testület állásfoglalása szerint a fenti kitételt nem lehet szűkítően
értelmezni, így minden olyan keresztény egyház szertartása szerinti keresztséget el
kell fogadni, amely egyházat az Evangélikus Egyház ilyenként (keresztény egyház)
elfogad.
A keresztség egyetemessége felekezetek feletti, a történelmi egyházak egymás
keresztségét elfogadják, betéréskor, áttéréskor meg nem ismétlik. Ez azonban nem
jogi, hanem teológiai megfontoláson alapul. Ennek nyomán jogilag sem szűkíthető be
semmiféle törvényi hely a keresztség evangélikus szertartás szerinti meglétére. A
keresztség feltétele ugyanis nem az, hogy milyen szertartás szerint végzik, hanem
hogy az az Atya, Fiú, Szentlélek nevében történik. (Vö. Mt 28,18-) Ebben az
érelemben beszél Pál apostol is arról, hogy egy a keresztség (Ef 4,5).
Természetesen itt figyelemmel kell lenni
a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról,
valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról
szóló 2011. évi
CCVI. törvény 1. sz. mellékletében meghatározott bevett egyházakra, hiszen a
Magyarországi Evangélikus Egyház is csak olyan bevett, keresztény egyházat ismerhet el
ilyenként, amelyet a törvény mindenkori melléklete tartalmaz, vagy törvényi felhatalmazás
alapján az országgyűlés ilyenként ismer el.
III.
Kérdésként merült fel a választásokról és a szavazásról szóló a 2005. évi VII. tv. 2. § (1)
bekezdésének értelmezése a választói névjegyzék összeállításával kapcsolatban.
A fenti jogszabályhely az alábbiakat mondja ki:
„A Magyarországi Evangélikus Egyházban választó és szavazati joga annak a nagykorú
egyházközségi tagnak van, aki egyházközsége nyilvántartásában (választói névjegyzék)
szerepel. A választói névjegyzék összeállításáról – a helyi sajátosságok figyelembevételével
meghatározott feltételek alapján – az egyházközség elnöksége évente legkésőbb a
zárszámadás határnapjáig gondoskodik, és két hétig az egyházközség helyiségében
hozzáférhetővé teszi. A névjegyzék vitás kérdéseiről a presbitérium dönt.”
A Jogértelmező Testület állásfoglalása szerint a fenti jogszabályhelyet sem kell szűkítően
értelmezni. A fentiek alapján az Egyházközség Elnöksége a helyi sajátosságok
figyelembevételével évente állapítja meg, illetve aktualizálja a választói névjegyzéket,
amely fogalmakat az „állítja össze” kifejezés tartalmazza, amely választói névjegyzék
összeállításának végső határideje a mindenkori éves zárszámadás időpontja. A jogszabály
nem véletlenül csak a zárszámadás végső időpontját határozza meg, ezen belül a választói
névjegyzék összeállításának határidejét, határnapját az adott egyházközség szabadon
3
3
állapíthatja meg. A jogszabályi értelmezés tekintetében az sem kizárt, hogy egy éven belül
több esetben is aktualizálja a választói névjegyzéket az Elnökség. A törvény ugyan nem
mondja ki, de nyilvánvalóan egy adott választási eljárás megkezdése előtt célszerű
aktualizálni a névjegyzéket, de természetesen ez sem kötelező.
A helyi sajátosságok figyelembevétele megnyilvánulhat közgyűlési, presbitériumi döntésben,
illetve adott esetben valamely választásra jogosult testület, egyházi szervezet döntésében.
IV.
További kérdésként merült fel
2005. évi VII. tv. 3. § (1) bekezdése értelmezésével
kapcsolatban, hogy a „konfirmált” megjelölést úgy kell-e értelmezni, hogy az adott
tisztséget betöltő személynek kizárólag evangélikus szertartás szerint megtartott
konfirmációval kell-e rendelkeznie.
A Jogértelmező Testület állásfoglalása szerint
A konfirmáció nem szentség, így annak megítélése elsősorban teológiailag, másodsorban
jogilag nem szűkíthető. Olyan kései, korhoz kötött, a protestantizmus történetét nem
végigkísérő protestáns szokásról van szó, amely nem elválasztja, hanem összeköti a
református és evangélikus egyházat. Bár az kétségen kívül való, hogy a konfirmáció szorosan
kapcsolódik az adott protestáns felekezet sajátos hitvallásaihoz is, mégis a korai, egyetemes
hitvallásokra alapoz, és azokat adja meg a hit mértékeiként. A szertartások nem csak
felekezetenként, de felekezeteken belül koronként, országonként, sőt területenként is eltérnek.
Ezért nem beszélhetünk evangélikus szertartás szerinti konfirmációról, ebben az értelemben a
törvény sem használja és nem értelmezi felekezetre leszűkítve a konfirmáció fogalmát. Ezt a
tényt kiegészíti a protestáns egyházak közt élő Leuenbergi Konkordia, amelynek
elfogadásával és általa a GEKE-ben vállalt (Európai Evangélikus Egyházak Közössége) aktív
szerepvállalással egyházunk megéli a protestáns-keresztény közösséget, így nem csak az
úrvacsorai és szószék közösséget, hanem az egyházi életben – adott esetben a konfirmáció
elfogadásában – való közösséget is. Ennek következtében a Magyarországi Evangélikus
Egyház Törvénykönyve és annak egyes jogszabályai nem különböztetnek meg evangélikus
vagy más szertartás szerinti konfirmációt.
Budapest, 2013. szeptember 12.
Dr. Hafenscher Károly Dr. Székács György
zsinati elnök országos ügyész
Dr. Giró Szász János
a bíróság elnöke
Elfelejtett jelszó?
Jogértelmezési álláspont-II.pdf
—
PDF document,
40Kb
