Jogértelmező Testület döntése 20220127

1 

1/2022. (I. 27) Jogértelmező Testület döntése 

 
 
Kérdésként  merült  fel,  hogy  egy  leányegyház  jogi  személyiségű  szervezeti  egységé  kíván  válni  az 
Egyházon  belül  (un.  belső  egyházi  jogi  személlyé),  akkor  ezt  a  hatályos  szabályok  tekintetében 
milyen módon tudja megtenni. 
  
Az  Egyház  szervezetéről  és  igazgatásáról  szóló  2005.  évi  IV.  tv.  5  §  (1),  (2)  és  (4)  bekezdései  az 
alábbiakat mondják ki: 

(1)  Az  egyházközség  részekre  (egyházakra)  tagolódhat,  de  az  egyházközségi  jogok  és  kötelességek  tekintetében  egyetlen 
egységként szerepel.  
(2)A szervezettség mértéke szerint az egyes részek lehetnek: anyaegyház, társegyház, leányegyház, fiókegyház és szórvány.  
(4) Amennyiben az egyházközség bármely részének valamely joga gyakorlásához vagy kötelezettsége teljesítéséhez a hatályos 
magyar jog szabályai szerint szükséges a jogi személlyé válása, a szolgálati út betartásával az országos presbitériumtól kérheti 
önálló jogi személlyé nyilvánítását.  

 
A  Polgári  Törvénykönyvnek  a  jogi  személy  szervezeti  egységének  jogalanyiságára  vonatkozó 
rendelkezései az alábbiakat mondják ki: 

(1)  Ha  e  törvény  lehetővé  teszi,  a  létesítő  okirat  rendelkezhet  a  jogi  személy  egyes  szervezeti  egységeinek  jogi  személlyé 
nyilvánításáról,  feltéve, hogy  a  szervezeti egység az alapítóktól és a  jogi személytől elkülöníthető szervezettel  és vagyonnal 
rendelkezik. 
(2)  A  jogi  személy  szervezeti  egységére  a  jogi  személy  általános  szabályait  megfelelően  alkalmazni  kell  azzal  az  eltéréssel, 
hogy  a  jogi  személy  szervezeti  egység  elkülönített  vagyonából  ki  nem  elégíthető  hitelezői  igényekért  a  jogi  személy  a 
szervezeti egység jogi személyiségének fennállása alatt és ezt követően is köteles helytállni. 

3:33. § [A szervezeti egység jogalanyiságának megszűnésével kapcsolatos rendelkezések] 

(1) A szervezeti egység jogi személyiségének megszűnése esetén jogai és kötelezettségei a jogi személyre szállnak át. 
(2)  Ha  a  jogi  személy  a  szervezeti  egység  jogi  személyiségének  megszűnéséről  döntött,  e  döntést  köteles  közzétenni.  Az  a 
hitelező, akinek követelése a döntés közzététele előtt keletkezett, a közzétételtől számított harmincnapos  jogvesztő határidőn 
belül  a  jogi  személytől  megfelelő  biztosítékot  követelhet,  ha  a  szervezeti  egység  jogi  személyiségének  megszűnése 
követelésének kielégítését veszélyezteti. A szervezeti egység törlésére akkor kerülhet sor, ha a jogi személy a jogosult kérésére 
megfelelő biztosítékot ad. 
(3)  Ha  a  jogi  személy  megszüntetésére  irányuló  eljárás  lefolytatását  rendelik  el,  a  jogi  személy  szervezeti  egységének  jogi 
személyisége megszűnik. 

 
A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek 
jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. tv. 11/A §-a az alábbiakat mondja ki:  

A  bevett  egyház,  a  bejegyzett  egyház,  illetve  a  nyilvántartásba  vett  egyház  belső  szabálya  a  jogi  személyre  törvényben 
meghatározott általános szabályoktól eltérően határozhatja meg 

a) a bevett egyház, a bejegyzett egyház, a nyilvántartásba vett egyház és a belső egyházi jogi személy 
aa) szervezetére és képviseletére, 
ab) törvényes működésének biztosítékaira, 
ac) átalakulására, egyesülésére, szétválására és jogutód nélküli megszűnésére, valamint 
b) a belső egyházi jogi személy létesítésére vonatkozó szabályokat. 

A  Magyarországi  Evangélikus  Egyház  egésze  tekinthető  egyháznak,  amelynek  vannak  részegyházai. 
Ezek az egyházközségek. Ezek nem függetlenek egymástól, hanem együtt alkotják az egyházat, hiszen az 
egyház  berendezkedése  és  struktúrája  alulról  építkező,  de  nem  kongregacionalista.  A  részegyházak 
(egyházközségek)  felelősségei  és  kötelességei  önmagukban  meghatározhatók,  de  csak  az  egyház 
egészében értelmezhetők.  
Az egyházközség ebben az értelemben jogi kategória, a gyülekezet kifejezés pedig azt a lelki és szakrális 
közösséget  jelöli,  amely  jogilag  az  egyházközségben  jelenik/szerveződik  meg.  Ebben  az  értelemben 
egyházunk  hatályos  törvényeiben  a  gyülekezet  kategória  nem  releváns,  hiszen  gyülekezet  lehet  a 
legkisebb közösség is – akár fília, akár fiókegyház, akár szórvány – de együtt alkotják az egyházközséget 
és  együtt  élnek  –  egymásért  felelős,  szükség  esetén  anyagilag  is  egymásért  helytálló  –  jogilag  is 
értelmezhető közösségben. Az egyházközség – minden gyülekezeti közösségével együtt – teljesíti azokat 
a  feltételeket,  amelyeket  az  egyház  önrendelkezése  („törvényei”)  szabnak  önálló  lelkészi  státusszal, 
önálló  gazdálkodással,  önfenntartással.  Önálló  egyházközséggé  –  az  egyébként  önállóan  működő 
gyülekezetek – csak akkor válhatnak, ha teljesítik az önállóság törvényi feltételeit.   

2 

A 2005. évi IV. törvény 5 § (4) bekezdésében írt szabályt nem lehet önmagában értelmezni, kiragadva az 
önálló  jogi  személyiségű  szervezeti  egységek  létesítésére  (itt  belső  egyházi  jogi  személy)  vonatkozó 
állami  jogszabályi  környezetből.  A  Ptk.  fenti  szabályozása  alapján  a  jogi  személy  szervezeti  egység 
elkülönített  vagyonából  ki  nem  elégíthető  hitelezői  igényekért  a  jogi  személy  a  szervezeti  egység  jogi 
személyiségének fennállása alatt és ezt követően is köteles helytállni. 
 
A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek 
jogállásáról  szóló  2011.  évi  CCVI.  tv.  11/A  §-a  alapján  el  lehet  térni  a  fenti  törvényi  szabályozástól  a 
belső  egyházi  jogi  személy  létesítésére  vonatkozó  szabályok  tekintetében,  amennyiben  ezt  az  adott 
egyház  belső  szabályzata  (nálunk  egyházi  törvény)  lehetővé  teszi  és  az  erre  vonatkozó  szabályokat 
megállapítja. 
 
 
Az MEE jelenlegi törvényei csak azt állapítják meg, hogy milyen jellegű belső szervezeti egység esetén 
lehet  az  önálló  jogi  személyiség  létesítését  megállapítani  és  erről  kérelemre  az  országos  presbitérium 
dönt. 
 
Egyéb  eltérő  szabályt  a  belső  egyházi  jogi  személy  létesítésére  vonatkozóan  az  MEE  törvényei  nem 
állapítanak meg. 
 
A  fentiekből  viszont  egyértelműen  következik,  hogy  amennyiben  egy  leányegyház  belső  egyházi  jogi 
személlyé  kíván  válni,  úgy  az  erre  vonatkozó  kérelmét  –  a  szolgálati  út  betartásával  –  az  országos 
presbitériumhoz kell felterjesztenie. 
 
A  leányegyház  önálló  jogi  személyiséggé  válása  azonban  nem  alanyi  jogon  illeti  meg  a  kérelmezőt,  a 
vonatkozó  törvényhely  nyelvtani  értelmezéséből  ezt  nem  lehet  megállapítani,  hiszen  „az  országos 
presbitériumtól kérheti önálló jogi személlyé nyilvánítását” kifejezés, illetve külön is a „kérheti” kifejezés 
azt jelenti, hogy az országos presbitériumnak döntési lehetősége és nem kényszerre van ebben az ügyben. 
Az  adott  jogszabályhelyek  értelmezése  alapján  alapvető  elv,  hogy  azokat  nem  lehet  kiterjesztően 
értelmezni. 
Amennyiben alanyi jogon lehetni kérni a jogi személyiséggé nyilvánítást, úgy az adott jogszabályhelynek 
olyan kifejezést, vagy hasonló kifejezést kellene tartalmazni, hogy pl „a kérelmező kérelmére az országos 
presbitérium nyilvántartásba veszi a kérelmezőt, mint önálló jogi személyt”.  
 
A  „kérheti”  kifejezés  azonban  a  döntéshozó  döntési  jogosultságát  feltételezi,  dönteni  pedig  csak  több 
lehetőség közül lehet. (jogi személlyé nyilvánítom, vagy sem) 
 
Sajnálatosan azonban belső egyházi szabályozásunkból hiányzik azon feltételek meghatározása, amely az 
országos presbitérium döntési jogosultságát megkönnyítené. 
 
Az mindenképpen megállapítható, hogy egy önálló jogi személyiségű leányegyház kötelezettségeiért, 
amennyiben arra saját vagyona nem nyújt fedezetet, akkor a 2005. évi IV. tv. 5 § (1) bekezdésének 
jogértelmezése  alapján  elsősorban  az  egyházközség,  míg  a  Ptk.  fenti  rendelkezése  alapján 
másodlasgosan az MEE, mint bevett egyház mögöttes vagyoni felelőssége fennáll. 
 
 
Ezen súlyos felelősségi szabályok figyelembevételével célszerű lenne az  országos presbitérium döntését 
annyiban  megkönnyíteni,  hogy  egyházi  törvénybe  foglalt  rendelkezésekkel  kellene  meghatározni 
azokat,  az  önálló  gazdálkodási  képesség  és  felelősségvállalás  megítéléséhez  szükséges  feltételeket, 
amelyek  alapján  eldönthető  lenne,  hogy  mely  kérelmezők  esetében  lehet  dönteni  az  önálló  jogi 

3 

személyiséggé  nyilvánítás  mellett.  Jelenleg  az  országos  presbitériumnak  ilyen  segítség  nem  áll 
rendelkezésére. 
 
Ebben  a  tekintetben  a  Jogértelmező  Testület  javasolja  az  az  országos  presbitériumnak,  hogy  a  fent 
hivatkozott egyházi törvény/hely meghozataláig a fenti szempontokat, feltételeket saját belső szabályozás 
útján szabályozza. 
 
 
Budapest, 2022. január 27. 
 
 

Dr. Gíró-Szász János sk. 

az egyházi bíróság elnöke 

Dr. Hafenscher Károly sk. 

a zsinati lelkész elnöke 

Dr. Székács György sk. 

országos ügyész